Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia bajor hercegnő

Egyéniségének és a magyarok iránt érzett szeretetének köszönhetően máig az egyik legnépszerűbb történelmi személy Magyarországon.
Miksa József bajor herceg és Mária Ludovika Vilma hercegnő - szülei unokatestvérek voltak - harmadik gyermeke hét testvérével a bajor királyi udvartól távol, főként a család possenhofeni kastélyában nevelkedett. Jól lovagolt, úszott, hegyet mászott, és apjához hasonlóan fittyet hányt az etikettre.
 
1853 nyarán elkísérte édesanyját és nővérét, I. Ferenc József osztrák császár kiszemelt jegyesét az ausztriai Bad Ischlbe, ám a fiatal uralkodó a tizenöt éves Erzsébetbe szeretett bele, akit hamarosan eljegyzett. (Ferenc József anyja, Zsófia főhercegnő és Erzsébet anyja testvérek voltak.) A megismerkedés és az esküvő között eltelt háromnegyed évben Erzsébetnek rengeteget kellett tanulnia - hiszen nem szánták egy birodalom trónjára -, Ausztria történelmét Majláth János magyar gróf, történettudós ismertette meg vele, tőle hallott először magyar szót.

A Habsburg-dinasztiában szokatlan szerelmi házasságot 1854. április 24-én kötötték meg Bécsben. A tizenhat éves Erzsébet, aki úgy nőtt fel, hogy sohasem kellett a protokollal törődnie, a Hofburg világába csöppent, ahol a külsőség és a származás volt a legfontosabb, s ezeknek az elvárásoknak nem tudott, nem is akart megfelelni. Az ifjú császárné bécsi tartózkodásának első napjától kezdve boldogtalannak érezte magát a merev és szigorú udvarban.

Gyenge idegrendszerét megviselte az anyósával folytatott szüntelen harc, különösen az első években. Az erős akaratú Zsófia nem értette meg az érzékeny fiatalasszonyt, akit az is bántott, hogy alig találkozott ifjú férjével, akit teljesen lekötöttek a politikai fejlemények és az uralkodás gondjai. Senkivel sem oszthatta meg bánatát.

Magányát fokozta az udvar ellenséges viselkedése, egészségét az is megviselte, hogy házassága első négy évében három gyermeket szült, de nevelésükbe nem szólhatott bele. A császár anyja túl fiatalnak tartotta a tizenéves Erzsébetet a gyermekek neveléséhez, ő pedig ezt egyrészt anyósa rosszindulataként értelmezte, másrészt fokozta kisebbrendűségi érzését.
Rudolf, a várva várt trónörökös két lány után harmadikként, 1858-ban jött a világra, a császári párnak tíz évvel később született még egy lánya, Mária Valéria, "a magyar gyermek", aki a királyné kívánságára a budai Várban született meg, és magyarul is oktatták. Erzsébet számára újabb csapás volt, hogy elsőszülött lánya, Zsófia egy magyarországi út során megbetegedett, és alig kétévesen meghalt.
A tragédia után Sissi egészsége egyre romlott, nem akart enni, depresszióssá vált. Orvosa - talán éppen az ő sugallatára - 1859-ben minél messzebbre, Madeirára küldte gyógyulni, ezután Korfu, Velence, Bad Kissingen következett, innen Bécs helyett inkább apja bajorországi kastélyába utazott. Két esztendőt volt távol férjétől, gyermekei hol vele voltak, hol Bécsben nevelkedtek.
 
A császárvárostól messze töltött évek alatt Erzsébet határozott és öntudatos lett, ráébredt szépségére és az abban rejlő erőre - kora egyik legszebb fiatalasszonya volt -, és megtanulta érvényesíteni akaratát. Felolvasónője és bizalmasa, a kecskeméti köznemes Ferenczy Ida ismertette meg vele Andrássy, Deák, Széchenyi kiegyezéspárti eszméit, Sissi az uralkodónak írt leveleiben a kiegyezés mellett érvelt, illetve tárgyalt Budán. Az 1867-es kiegyezés létrejöttekor hihetetlenül boldog volt, Ferenc József 1867. június 8-i koronázásakor - a budavári Mátyás-templomban őt is megkoronázták - a magyarok rajongásig szeretett királynéja lett.

Az ország - régi hagyomány szerint - ajándékot adott a királynak: a gödöllői Grassalkovich-kastélyt, amely Korfu mellett Erzsébet igazi otthona lett. A királyné kedvelte a magyarokat, megtanulta nyelvünket, a gödöllői kastély lovardája is segítette abban, hogy ő legyen Európa legkiválóbb hölgylovasa. Ez sikerült is neki, az viszont már kevésbé, hogy a földrész legjobb költőnője is legyen, "heinei" típusú verseiből azonban megismerhetők - akár egy naplóból - gondolatai.

Rudolf trónörökös 1889-es öngyilkossága teljesen lesújtotta, ezután mindig feketében járt. Korfu szigetén kastélyt építtetett Achilleion néven, életének hátralévő éveit egyre magányosabban, depressziótól űzve, inkognitóban utazgatva töltötte. Utolsó hivatalos magyarországi megjelenésére az 1896-os millenniumi ünnepségek megnyitása idején került sor.

Erzsébet 1898. szeptember 9-én Hohenembs grófnőként jelentkezett be az egyik genfi szállodában. Másnap udvarhölgyével a kikötőbe igyekezett, amikor egy olasz anarchista, Luigi Lucheni mellébe döfött egy tűhegyes reszelőt. A támadó mozdulatát akkor ütésnek vélték, a császárné még felszállt a hajóra, csak ott lett rosszul. Másfél óra múlva a szállodájában halt meg, 1898. szeptember 10-én.

Európa legszebb császár-királynéjának halála megrendítette a világot. Hatalmas temetése volt, Bécsben, a kapucinusok templomának császári kriptájában nyugszik. A magyar országgyűlés törvénybe iktatta emlékét, a főváros köztéri szobrot állított emlékezetére, utcákat, tereket, városrészt (Pesterzsébet), Duna-hidat neveztek el róla, legendája ma is él. Számtalan műalkotás állít emléket alakjának, amelyet négy filmben is megformált a bécsi születésű francia színésznő, Romy Schneider. A Sissi név feltehetően egy elírásból származik: Erzsébet a családi leveleket becenévvel, Lisi aláírással látta el, de a cirkalmas L betűt valaki S-nek olvasta, így terjedt el a Sisi név, amelyet nálunk inkább két s-sel használnak.