Krisztusban kedves Testvéreim!

Az ünnepek és az évfordulók lehetőséget nyújtanak küldetésre és missziós tevékenységre. Idén 90. fennállását ünnepli a montreáli magyar katolikus közösség. A közösség 1928-ban kapta meg első hivatalosan kinevezett lelkipásztorát Hédly Jeromos plébános atya személyében. Hálásak vagyunk, hogy lassan 90 éve magyar nyelven is továbbadhatjuk a feltámadás örömét Montreálban! Mindenkit szeretettel hívunk és várunk a 2018. október 14-én 11:00 órakor kezdődő ünnepi hálaadó szentmisénkre.  Hogy volt ez kétezer évvel ezelőtt? Zavaró jelek. Hit nélkül a reményt és a vágyat sugalmazó jelek csupán zavart keltenek. Jézus üres sírja a teljes győzelem, a végsőkig tartó szeretet és a hatalmas jelenlét jele. Mária Magdolna, Péter és János látják az üres sírt.

Hitük azonban korlátozott, időre van szükség, hogy megértsék a jelenséget, és készek legyenek elfogadni a nekik nyújtott hatalmas ajándékot. Isten titka közelében nekünk is erősítenünk kell hitünket. Máskülönben mindaz, ami reményt és bátorságot adhatna, csupán akadály lesz számunkra. Csak a Krisztusba vetett igaz és odaadó hit által tudjuk az élet eseményeit megérteni, reménnyel, bizalommal és biztonsággal fogadni. Futás a hit megtapasztalása felé. A futás ennek az evangéliumi részletnek lényeges eleme. Mária Magdolna fut. Péter fut, János gyorsabban fut, mint Péter. Az Úr Jézus iránti szeretet sürget. Amit a sírnál láttak, azt futás nélkül is megláthatták volna. A gyors igyekezet azonban az Úr iránti szeretet jele. Ha meg akarjuk tapasztalni Krisztust és feltámadása hatalmát, akkor nekünk is sietnünk kell, hogy az Úrral való kapcsolatunkat szorosra fűzzük. Itt és most kell cselekednünk, hogy találkozzunk vele, és átadjuk magunkat neki.

Nem várhatunk a „megfelelő” időre. Ha most, a jelen körülmények között nem adjuk magunkat Krisztusnak, akkor nem biztos, hogy valaha is újra sor kerülhet erre. A hit az érzéki tapasztalatból indul, de nem ott fejeződik be, mint bármely esemény a megismerési folyamat során. János, Péter és Mária Magdolna szilárd meggyőződésre jutnak a feltámadásról, és hirdetik annak üzenetét. De először látniuk kell az üres sírt és az összehajtott leplet. És majd látniuk és érinteniük kell a feltámadt Krisztust. Csodálkoznak, elgondolkodnak ezen, majd egyre inkább meggyőződnek és hisznek. Így van jelen Isten a mi életünkben is. Először vannak élettapasztalatok: emberek, akikkel találkozunk, események, amelyek velünk történnek…

Ezután következik a rácsodálkozás és az elmélkedés arról, hogy mindez mit jelent. Ezt követően, lassan ébredezik a hit. „Nyilvánvaló, hogy Krisztus feltámadása az üdvtörténet, és valójában a világtörténelem legnagyobb eseménye, mert ez adja meg a világ értelmét. Az egész világmindenség a kereszt körül forog, de csak a feltámadás révén kapja meg a kereszt az üdvözítés eseményének jelentőségét. A kereszt és a feltámadás együtt alkotja Húsvét titkát, amely a világmindenség központja. Ezért Húsvét az Egyház legnagyobb ünnepe. Az Egyház minden évben megünnepli és megújítja ezt az eseményt, amelyet az Ószövetség próféciái készítettek elő, kezdve a megváltásról szóló Proto-evangéliummal és minden eszkatológikus reménységgel és várakozással az „idők teljessége” felé, amely akkor valósult meg, amikor Isten Országa belépett az emberi történelembe és az egyetemes üdvtörténeti rendbe.” (Szent II. János Pál pápa - Általános Audiencia, 1989. március 1.) Fohászkodjunk együtt: „Uram, Jézus, vágyom rá, hogy én is találkozzam Veled. Vedd el félelmeimet, amelyek meggátolnak abban, hogy teljesítsem apostoli küldetésem! Add, hogy a húsvét öröme beragyogja egész életemet!” Ezzel a gondolattal kívánok kegyelmekben gazdag, és boldog, allelujás Húsvétot!

Montreal, 2018. Húsvétján
Licskó Szabolcs, plébános