Ráadásul az Európai Unió a határon túlra vetett magyarság tűrhetetlen helyzetének kilátásba helyezett megoldásával kábitotta el diplomáciánkat. Azonban az elmúlt évtizekben ezügyben semmit lényegest sem tudott, vagy inkább nem is akart tenni, hasonlóképen a dicstelenűl megboldogúlt Népszövetséghez. Következésképpen az elszakított magyarság hátrányba juttatása, megkülönböztetése, kizsákmányolása, üldözése háboríthatalanul tovább folyt és folyik függetlenül politikai rendszerektől. Jellemző, hogy az elszakított területek magyar pártjai csak addig voltak részei a román, szlovák vagy szerb kormányoknak, amig őket nyugati céljaik elérésére használhatták. Ezt elérvén, ma már ezek mind ellenzékbe szorultak
Azonban Trianon ügyében tisztán kell látni az alábbiakat:
1) A Központi Hatalmak 1918 novemberi tűzszüneti kérése Woodrow Wilson amerikai elnök 14 pontos békejavaslatárn alapult, t.i. hogy a békekötésben ezen elevek fognak érvényesülni. Például, hogy vitatott területeken népszavazás lesz a döntő.
2) George Clemenceau francia miniszterelnöknek azonban egészen más tervei voltak, amik végül is érvényesültek. Nevezetesen: Németországot keletről olyan régi és új államokkal bekeriteni, melyek abszolut francia befolyás alatt állnak. Ezeket pedig csak az Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolásából lehetett létrehozni. Így vesztette el Ausztia örökös tartományait, de maga csak Dél-Tirol elvesztésével csorbult, viszont a nyugati magyar Őrvidéket megkapta. A magyar királyságot, miután tartományai nem voltak, magát kellett feldarabolni nemzetiségei szerint, sőt az eredeti magyarság 1/3-át területükkel együtt ezekhez csatolni, hogy erősek legyenek. Clemenceau terve végül is sikerült Trianonban. Így állt össze a magyarellenes Kisantant.
Clemenceau már a tűzszünet megkötése óta folyamatosan dolgozott Magyarország lezüllesztésén. Vix-jegyzékekkel tolatta egyre hátrább határait, elérte hadserege teljes leszerelését, megengedte, sőt bátoritotta szerb, román és cseh fegyveres erők támadását az ország ellen - megtörve ezekkel a tűzszüneti megállapodást, hogy fait accompli-t teremtsen, amit véglegesitett a trianoni békediktátum. Amikor a Tanácsköztársaság hadseregével ennek ellenállt, kommunista veszélyt emlegetve sikerül megerősitenie béketerve elfogadását.
3) Mindennek következtében a történelem egyik legiazságtalanabb, legaljasabb és leggyalázatosabb békediktátumát kényszeritették Magyarországra 1920-ban Trianonban, mely egy ezeréves királyságnak vetett véget. Ezt meghozva nem volt sem népszavazás, sem béketágyalás, hiszen a magyar felet nem is engedték a tárgyalóasztalhoz. Kollektive büntették a magyar nemzetet, sőt még súlyos jóvátételt is fizettettek a csonka országgal! Úgyanúgy kezelték mint egy lényegtelen afrikai gyarmatot, amivel bármilyen igazságtalanságot büntetlenül ellehet követni. Ezzel is hozzájárultak a II. Világháború kitöréséhez. Jogos volt tehát a Horthy korszak külpolitikai erőfeszitése az igazságtalan békediktátum nemzetközi és békés felülvizsgálatára és orvoslására. Ám 15 évig hiába kilincseltek a győztes hatalmaknál – süket fülekre találtak. Ekkor állt be e fordulat a feljövő Németországban reménykedve.
4) Végül is a két Bécsi Döntés (1938, 1940) az akkori elcsatolt magyarság nagyrészét az idegen, ellenséges, másnyelvű és nagyobbrészt máskultúráju és végleges felszámolásukra törekvő országoktól jogosan az anyaországnak adta vissza s ezáltal megmentette. E szerződéseket a nyugati hatalmak, és még a Szovjet is, hallgatólagosan tudomásul vették, s ellenük nem tiltakoztak - tehát nemzetközileg is érvényesek voltak.
5) A II. Világháborút követő Párizsi Békediktátum (1947) a Trianoni békediktátumot állitotta vissza súlyosabb feltételekkel. Falukat csatolt Csehszlováliához, Kárpátalját a Szovjet bekebelezte, eltűrte a visszacsatol területeken a kollektív bűnösség érvényesítését, deportálások és genocídiumok végrehajtását, s a csonkaországot még jóvátételek fizetésére is kötelezte. Sztálin diktatúrája alá került országgal politikai célja volt: a kommunizmus ráeröltetése. Mivel a magyarság szabadságszerető nép volt - négy szabadságharccal a háta mögött a Habsburgok ellen: Sztálin félve ettől célja eléréséért Magyarországot kicsivé, erőtlenné és leigázottá kellett tennie – amit meg is tett. A Párizsi Békediktátumnak azonban van egy végzetes hibája ugyanis a klasszikus nemzetközi jog nem fogad el érvényesnek olyan békeszerződést amelyet olyan ország ír alá mely idegen katonai megszállás alatt van! Magyarország pontosan ilyen volt 1947-ben!
A nyugati hatalmak ezt tudva kényszeritették Magyarországot, hogy 1990 után kétoldalu alapszerződésekben ismerje el az 1947-ben ránkényszeritett mesterséges határokat, s mégegyszer a magyarság kollektív büntetését. Azonban ezeknek a gyengéje, jogtalansága és tarthatatlansága magában a párizsi szerződésben van. Olyat erősíteni meg amely önmagában is jogtalan – ez nemcsak szánalmas, de abszurd is!
Miután 1990 óta a magyar kormányok vállalták a párizsi diktátum fenntartását, s miután az ennek fejében megígért de lényegében nem történt alapvető változás a határontúli magyarok helyzetében, sőt felerősödtek a megsemmisitésükre irányuló törekvések –, mindebben az eddig követett magyar külpolitika kudarca lett nyilvánvaló. Ezt az útat felelős magyar kormány tovább nem követheti, hiszen ez a nemzet öngyilkossága lenne. Ezt egyedül az Orbán kormányok ismerték fel.