Az anyag világos stratégia, hogy mit kell tenniük az un. civil szervezeteknek hogy megdöntsék a beteg demokráciák kormányait. Az elemzésük Lengyelországra, Magyarországra, Horvátországra és Szerbiára vonatkozik.

Nem tisztem, hogy szisztematikus választ adjak a jelentésben felvetett gondolatokra. De a hatvan oldalon számos dolgot kárhoztatnak, aminek nem sok köze van hazai demokráciánk állítólagos „betegségéhez”. Érdemes egy-egy ilyen „bűnt” közelebbről megvizsgálni.

Idézek:A múlt kontruált [bizonyára konstruált] narratívája … lehetővé teszi az illiberális kormányok számára, hogy széles körben támogatásra tegyenek szert bizonyos kérdések vagy intézkedések tekintetében azáltal, hogy a múltbeli igazságtalanságok hangsúlyozása érdekében szimbolikus értéket tulajdonítanak egyes történelmi eseményeknek. Az Orbán Viktor által a trianoni békeszerződéssel (a Magyarország és a szövetséges hatalmak között 1920-ban létrejött békeszerződéssel) kapcsolatban használt diktátum kifejezés is ennek példája. Nem hiszen, hogy Orbán Viktor támogatottsága szempontjából sokat számít, hogy trianoni békediktátumról vagy trianoni békeszerződésről beszél. Vizsgáljuk meg viszont, hogy melyik kifejezés a helyesebb.

Szerződést a szerződő felek közös megegyezésével szoktak kötni. Béke, a háború és általában a vita ellentéte, általában tehát az egymással érintkezésben álló személyek, népek vagy államok azon állapota, melyben — a mindegyiket megillető jogokra nézve legalább tényleg megegyezvén — a fölött nincsenek egymással erőszakos vitában. A béke egyszersmind egyértelműnek vétetik a békekötéssel, békeszerződéssel is. Ezek alatt olyan ünnepélyes szerződést értünk, mely által két vagy több állam a köztük folyt háborút befejezettnek nyilvánítván, a további erőszakoskodásokat beszünteti, a nélkül, hogy egyik a másiktól teljesen függővé tétetnék; ebben különbözik a békekötés a föltétlen megadástól.Így áll az 1879-ben megjelent Magyar Lexikonban. Akár ezt vesszük figyelembe, akár csak a józan eszünket használjuk, mindenképp kiderül, hogy Trianonban nem volt békekötés. A korábban szembenálló felek nem ültek tárgyalóasztalhoz és nem alakítottak ki kölcsönösen elfogadható megoldást, hanem a nagyhatalmak nyersen közölték az akaratukat, elmondhattuk ugyan a véleményünket, de csak azért, hogy azt minden magyarázat nélkül figyelmen kívül hagyják.

Ezek alapján úgy vélem, hogy a trianoni békediktátum kifejezés a szikár tények kifejezése, amit párthovatartozástól függetlenül bárki szabadon használhat.