Tudós történészhez nem illő dolog valamiről azt állítani, hogy nem az, ami. Erre a politikában láttunk példát: ez nem kerítés, hanem kapu nagy szárnyakkal, védte álláspontját az azóta már letűnt osztrák kancellár. Amikor Pop úr nyilvánvaló hazug kijelentésről beszélgettem egy ugyancsak román történésszel, csak legyintett: ugyan Pop csak egy nacionalista.

Pop szófacsarásának higgyünk, vagy a józan eszünknek? Költői a kérdés. De vannak elfogultság nélküli érveink. Ha egy törvény végrehajtásakor értelmezni kell a normaszöveget, a jogalkotói szándékra szoktak hivatkozni. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Gyulafehérvéri Nyilatkozat jogalkotói szándékáról hiteles, korabeli forrásunk van.

Az Est 1918. nov. 26-án megszólaltatta Goldis Lászlót, azaz Vasile Goldi?t, aki görög-keleti pap volt és az 1906-os választásokon képviselő lett a magyar országgyűlésben. A Román Nemzeti Bizottság részéről jelen volt a Jászi Oszkár vezette kormánydelegáció és az erdélyi románok közötti tárgyalásokon és keményen védte a román álláspontot: a teljes elszakadást. A tárgyalások így kudarccal végződtek.

Goldis László az újságnak arra a kérdésre, hogy milyen határozatot hoz a december elsejére összehívott nemzetgyűlés, ezt felelte:

El fogjuk határozni, hogy a magyarországi román nemzet, helyesebben a románok által lakott terület, Romániához csatlakozik.

Erre nézve Romániával már teljes megegyezésre jutottunk. Románia teljes autonómiát ad nekünk addig az ideig, a míg a román királyság régi területen a demokratikus átalakulás teljesen megtörténik. Ezt az országrészt valószínűleg a Nagyszebenbe letelepülő kormány fogja igazgatni, épp úgy, mint az egynéhány nappal ezelőtt Csernovicban megalakították a bukovinai kormányt. Mi ugyanis teljesen a wilsoni elv alapján akarjuk berendezni a jövendő magyarországi román államot. Ennek a fő elvei a következők:

Az általános, egyenlő és titkos, mindkét nemre kiterjedő proporcionális választójog.

Nyelvét minden nemzet a legszabadabban használhatja, iskoláiban és általában összes intézményeiben. A magyarok által lakott vármegyék élére magyar prefektus kerül.

A legdemokratikusabb birtokreform. Minden földműves család annyi földet fog kapni, amennyit saját maga a családtagjaival együtt, meg tud művelni. Mihelyt a család növekedik, a növekedés arányában kapnak újabb földterületét abból a nagy birtok tartalékból, a melyet e célra hagyunk meg részben a mostani tulajdonosoknál. Ebből a tartalékból azután a földműves nép szaporulatához képest fogunk fokozatosan elvenni.

Vallását minden felekezet a legszabadabban gyakorolhatja és az államtól a lélekszám arányában kap pénzbeli segélyt. Természetes, hogy a görög-keleti vagy görög-katolikus egyházak sem fognak több segélyt kapni, mint akár a zsidó, akár a római katolikus vagy református felekezet.

Az általános, egyenlő, titkos választójog alapján választandó képviselők tagjai lesznek a Nagyszebenben székelő, tartomány gyűlésnek, a melyen minden képviselő a saját nyelvén beszélhet. Bukarestben az úgynevezett birodalmi gyűlés működik, hasonlatosan a volt osztrák Reichsrat-hoz. Ebbe a birodalmi gyűlésbe a volt magyarországi és teljes autonómiát élvező román nemzet szintén fog képviselőket küldeni, de természetesen a román királyság választójoga alapján. Megjegyzem, hogy Románia már elkészítette az általános, egyenlő, titkos, mindkét nemre kiterjedő választójogi törvényjavaslatot, a melyet éppen tegnapelőtt küldtek el hozzám. Megállapíthatom, hogy ez valamivel liberálisabb, mint a most nyilvánosságra került magyar választójogi törvényjavaslat, mert az írástudatlan nőknek is megadja a választójogot.

- Megjegyzem, hogy ez a külön test csak addig marad szeparatisztikus állapotában, amig Románia teljesen hozzánk idomul. Mihelyt ez megtörténik, akkor semmi szükség sem lesz arra, hogy külön állami életet éljünk.

Való igaz, hogy az autonómia, amit terveztek, területi alapú volt, Erdélyre és a csatolt részekre vonatkozott, de Goldis 2. pontjában ott az etnikai elem: szabad nyelvhasználatról, iskolákról, a magyarok lakta területeken magyar adminisztrációról is beszél. Amit mi ma autonómiának nevezhetünk.

Azt pedig, hogy mennyire nem tartották meg azt, amit egymás között elterveztek, mi sem mutatja jobban, hogy az elkeseredés Trianon után pár évvel olyan nagy lett az erdélyi románok között, hogy egyesek már felvetették a gyulafehérvári nyilatkozat visszavonását, és a területnek ismét Magyarországhoz csatolását. Amit persze senki nem vett komolyan. Ha a „mi lett volna, ha” történelmi játékban megkérdeznék, hogy mi lett volna Erdély sorsa, ha Bukarest elfogadja a feltételeiket, egyet biztosan mondhatunk: Erdély és Románia jobb állapotban lenne, mint ahogy most van. De a király átlépett rajtuk.

Ha a gyulafehérvári álom a la Goldis megvalósult volna, talán még a magyarok is részt vennének a centenáriumi megemlékezéseken.