Magyar Krónika
Egy múzeumi gondnok restaurálta van Gogh kétszáz festményét a két világháború között
Magyar Krónika 2019. 08. 04. kultúra
ESEMÉNYEK Tovább
GASZTRONÓMIASzoky konyhája
TEKNŐSBÉKAA teknősbéka igen hosszú életű állat, egy teknősbéka élete hosszúságban kitesz annyit, mint tíz ember élete. Persze, ez a teknősbékaélet amilyen hosszú, olyan keskeny szélességben, tehát messze mögötte marad akár egy magyar gróf vagy lánckereskedő életének is.
hirdetés
Klikk ide
Egy hágai múzeum gondnokát bízták meg Vincent van Gogh mintegy 200 festményének, köztük a világhírű Napraforgóknak a restaurálásával a két világháború között, és Jan Traas csekély hozzáértése okozhatta azt, hogy a Napraforgók című festmény Amszterdamban őrzött példánya jelentősen megfakult.

Jan Traas szerepét a van Gogh-festmények hajdani restaurálásában Ella Hendriks, az amszterdami Van Gogh Múzeum egykori kurátora fedte fel a múzeum múlt heti szimpóziumán bemutatott tanulmányában – adta hírül a The Art Newspaper című művészeti folyóirat honlapja.

Jan Traas eddig ismeretlen volt a művészettörténészek számára, mivel semmit nem jegyzett fel és nem publikált munkásságáról. 1922-ben húszévesen került a hágai Mesdag Múzeumba gondnokként. A múzeum igazgatója Willem Steenhoff, van Gogh sógornőjének, Jo van Gogh-Bognernek a jó barátja volt.

Mivel a múzeumban Traasnak kevés munka jutott, Steenhoff javasolta, hogy képezzék ki reasturátornak, és dolgozzon a van Gogh család festményein. Kezdetben csak képkereteket javított, 1925-ben azonban már kisebb munkákat is végzett a festményeken. Steenhoff kérte a Rijksmuseumot, hogy képezzék ki a férfit, de elutasították.

Ezért a művészettörténész és festőművész maga adott kisebb gyakorlati utasításokat Traasnak.  1927-ben Traast megbízták a család van Gogh-festményei egy részének, köztük a jelenleg az amszterdami Van Gogh Múzeumban lévő Napraforgóknak a restaurálásával.

Hozzálátott a csendélet teljes helyreállításához, amelynek egyebek között részét képezte a van Gogh által készített keskeny fa toldat eltávolítása, egy új vakkeret hozzáadása, a vászon megerősítése (dublírozás), megtisztítása, retusálása és a lakkozás.

A dublírozás és a lakkozás mindennapos gyakorlat volt abban az időben, de Traas ezen beavatkozása a Napraforgók megsérüléséhez vezetett. A hő és az eljárásba bevont oldószerek a színeket tompíthatják, a dublírozáshoz használt megolvadt ragasztó átszivároghat a vászonba, ezáltal a festmény elsötétedik.

Ez segít megmagyarázni, miért koptak meg az amszterdami Napraforgók eredeti vibráló színei.

1927-ben Traas a bécsi Művészettörténeti Múzeumban öt hónapos ösztöndíjat kapott, ahol egyszerű javítási munkákat végezhetett. 1931-ben vették fel restaurátorként a hágai Mauritshuis múzeumba. Ő fejlesztette tudását és egészen 1962-es nyugdíjazásáig a múzeumban dolgozott. Egyik utolsó munkája Vermeer világhírű képének, a Lány gyöngy fülbevalóval című festményének restaurálása volt.

1961-ben Traas másodszor is restaurálta a Napraforgókat.

Idén a van Gogh Múzeum restaurátorai újabb helyreállító munkákat terveztek, hogy eredeti állapotába állítsák helyre, de az 1927-es és 1961-es restaurálások következményei miatt ez nem volt célszerű. A festménynek csak két részletét rekonstruálták az eredeti állapotoknak megfelelően, hogy megmutathassák, milyenek voltak az eredeti színek.

Hendriks, az Amszterdami Egyetem professzora szerint Traas helyreállító munkáit a kor összefüggésében kell nézni.

E korai beavatkozások következményeinek megértése alapot nyújt a múlt örökségének kezeléséhez. De igen aggasztó, hogy egy szinte semmilyen képzettséggel és kevés tapasztalattal bíró restaurátort oly sok van Gogh-festmény helyreállításával bíztak meg – olvasható a honlapon.

Vincent van Gogh (1853-1890) 1888 és 1889 között öt változatban készítette el a virágokat vázában ábrázoló alkotását. A Van Gogh Múzeumban múlt pénteken nyílt és szeptember 1-jéig tartó kiállítása 23 festmény alapján meséli el a Napraforgók keletkezésének történetét.

MTI/Hirado.hu