Az interneten számos rendezvényét megtalálhatjuk, ezek egyikéből emeltem ki néhány képkockát, hogy kedvet csináljak az egész megnézéséhez. Ha nem lennél otthonos az amerikai filmszínészek világában – én nagyon nem vagyok – akkor elárulom: ő játszotta Jézus szerepét a Mel Gibson által rendezett Passióban. A képeket nem az interjú sorrendjében mutatom meg, és nem állítom, hogy a leglényegesebb gondolatokat emeltem ki. Hogy a számodra mi a lényeges, azt egyébként is te döntöd el. Nem részletezi, hogy mi a baj a világgal, de a javaslata egyértelmű: A döntés pedig sok mai ember szemében szokatlan, sőt értelmetlen. Dönteni pedig kevesen mernek. A legfontosabb döntés pedig megkerülhetetlen: Jézus mellett, vagy ellene.

Sokan úgy vélik, hogy őket nem érinti meg a vallás, idegen tőlük a templomi hangulat és elutasítják, hogy bárki irányt szabjon az életüknek. Jim Caviezel nem így látja: Többek között arról is szólt, hogy az amerikaiak jó része, az ő színészkollégái nem tudnak mit kezdeni a halál gondolatával, csak borzadnak tőle. Az interjú elvi, erkölcsi kérdésekről, az Istennel való személyes kapcsolatról szól. A politikus szó egyszer fordul elő, Pilátust nevezi politikusnak és ezzel eléggé el is ítélte a politikát. De néhány alapvető, Pártok feletti tételt megfogalmazott: Ennél mondatnál nekem a közép-európai együttélés villant be, mert itt is elengedhetetlen, hogy a Kárpát-medencében élő nemzetek közösen végig gondolják saját, illetve többiekkel közös jövőjüket. Ez pedig nem csak intellektuális feladat. Caviezel egyértelműen kimondta a lényeget: erkölcs nélkül nem működik a demokrácia. Súlya van a hosszantartó szónak. Mert ha körülnézünk a világban elég sok un. működő demokráciát látunk, amelyekben az emberek egyre távolabb kerülnek az erkölcsi normáktól. Ez azonban Caviezel szerint nem lehet hosszantartó.
(A történelem tanúsága szerint sem.) Kijelentésének van egy még súlyosabb része is: együttes elköteleződést akar. Ma pedig az ember azt látja nap-mint nap, hogy a versengő demokráciában, ha az egyik fél kiáll az erkölcs mellett, a másik épp ezért támadja. Rendszeressé vált, hogy akik sikert hajhásznak, az emberek rossz tulajdonságaira építenek, ha az épp ellentétes az erkölcsi normákkal, akkor is.

A végére hagytam egy a mi számunkra különösen fontos mondatot. Az interjú előtt Jim Caviezel Horvátországban volt, és ott megismerkedett a keresztényüldözés kommunista változatával. Huszonhat ferences elpusztításáról kapott számára új, fájdalmas információt. Tito és "bandája" bizony előszeretettel növelte a mártírok számát. Ez persze eszébe juttatja mindenkinek a mai keresztényüldözést. Közép-Európa számára azonba szokatlan, és nagyon jól esik, hogy egy amerikai kimondja: ezt a régiót ők engedték át Sztálinnak, amiért nekünk nagy árat kellett fizetnünk. A körülöttünk lévő világ – beszéljünk a hazánkat körülvevő világról, vagy arról, ami a személyes környezetünk, - mindkettőnkre nézvést igaz: nem idomulnunk kell, hanem ellenállni.

Az interjú magyar aláírással 2014-ben került fel a youtube-ra, tehát ha bármit nagyon időszerűnek érzünk, az talán csak azért van, mert vannak igazságok, amelyek mindig időszerűek. Mint az a kulcsmondat is, ami a szabadságról szól. "A szabadság nem abból áll, hogy azt csinálod, amit akarsz, hanem hogy jogod van azt tenni, amit kell." A napi hírek özönében azzal szembesülünk, hogy ezt a jogot korlátozzák. Egy példa a saját életemből: Az Európai Parlamentben a képviselőknek módja van kiállításokat szervezni. Ezeket azonban engedélyeztetni kell és nem lehetnek úgymond ellentmondásosak, vitát kiváltók. Márpedig, ha valaminek van mondanivalója, az vitát vált ki. Íme a mai világ álszentsége.

Jim Caviezel életét látnivalóan átformálta a szerep. Miután elvállalta, akkor döbbent rá, hogy nevének monogramja: J. C. azaz a rövidítés akár Jesus Christus is lehetne. Mi pedig döbbenjünk rá, hogy mindannyiunknak az a feladata a földön, hogy valamiképp Krisztussá legyen.