A kemény, szürke homokköveket nagyjából i. e. 2500-ban állították fel.
A legmagasabb közülük 9,1 méteres, a legnehezebb körülbelül 30 tonnát nyom. A tanulmány vezetője és a Brightoni Egyetem geomorfológusa, David Nash elmondta, hogy bár a legnagyobb kérdésre még mindig nem kaptak választ, de egy fokkal már közelebb kerültek a megoldáshoz: Azt továbbra is csak találgatni tudjuk, hogy miként kerültek a helyszínre. A kövek méretéből kiindulva mindenképpen vontatni kellett őket vagy hengerekkel megoldani a szállításukat. A pontos útvonalat ugyan nem tudjuk, de most már legalább van egy kiindulópontunk és egy végpontunk. A Stonehenge-et alkotó kisebb kövek eredetét már korábban megállapították

Azok a 250 kilométerrel arrébb található walesi Pembrokeshire-ből származnak. A gigászi homokkőoszlopok származási helyének felderítését az egyik kő belsejéből vett minta elemzése segítette: 1958-ban a régészek azon dolgoztak, hogy megakadályozzák egy trilit (hármas kő) összedőlését, amelynek egyik függőleges kőtömbjén repedéseket találtak. Az oszlop megerősítése érdekében több helyen átfúrták és az üregekbe fémrudakat illesztettek.

A gigantikus kőtömbök megerősítését végző gyémántvágó cég munkatársa, Robert Phillips a munkálatok végeztével szuvenírként megkapta az egyik kifúrt kőmintát, amelyet 1977-ben – engedéllyel – magával vitt az Egyesült Államokba. Az idén elhunyt férfi még 2018-ban visszaadta a kőmintát Nagy-Britanniának, hogy tanulmányozni tudják, ami azért volt óriási segítség a kutatók számára, mert a Stonehenge-nél tilos roncsolással járó vizsgálatokat végezni. A mintából nyert geokémiai ujjlenyomat révén a szakemberek meg tudták állapítani, hogy honnan származik a homokkőtömb. West Woodsban még mindig találni ilyen kőzetet. És az megvan, hogy... Közel hatvan éven át senki sem tudta, hogy hol lehet egy méter hosszú darab a Stonehenge-ből. player.hu