Hisz olyan dolgokról hall az ember, amiről nyilvánvaló, hogy marhaság, mégis világhatalomnyi országok veszik komolyan.

Naponta annyiszor ér valamilyen meghökkentő hír, ahányszor egy média híreibe botlunk. Hát, ha még kutakodunk is! Csak, ami a szomszédunkban történik elképesztő. Nem a háború, mert arra ez a jelző nagyon kevés sajnos, hisz korunk fegyvereivel vívott harc mindennapjai embertelenek, elborzasztók, rettenetesek. Elképesztő azonban a médiák harca. A szembenálló feleknek egy szavát sem lehet elhinni, akkora a manipuláció lólába, mely messziről kilóg alóluk. Hogy mekkora a baj, arról a határainkon átözönlők tudnának mesélni, ha volna hozzá kedvük és erejük. Ám erre nincs is szükség. Elég az arcukra nézni.

Közben ma éppen véglegessé vált - még nem hivatalossá - az országgyűlési választások végeredménye. Történelmi siker született: 3 millió felett a Fidesz-KDNP listára szavazók száma. Hála a határon túliaknak is. Ilyen nem volt még. Kétharmad igen, mint most is, 135 jobboldali hely a 199-ből. A „rémkoalíció” 57, a Mi hazánk 6, a német kisebbség 1 mandátumhoz jutott. Kell is a stabil kormány-zati háttér és a határozott vezető, hisz járvány, háború, gazdasági válság árnyéka vetül jövőnkre. Jókor mondta Václav Klaus: Orbán Viktor az egyedüli hiteles politikus a mai Európában.

Az egyetlen, aki valóban nemzetét és országát igyekszik képviselni, ezt nem rejti véka alá, és ennek megfelelően is cselekszik. „Nem egy egyszerű győzelemről van szó. Ez a nyugati világ jövőjéért folytatott küzdelemben aratott győzelem" - mondta. Tölgyessy Péter szerint Orbán már évek óta nemzetközi tényező, ilyen a magyar történelemben még nem volt. Ő az egyetlen, aki érti az országot. Most csak az vezérelte: ki kell maradni a háborúból. A Fidesz-KDNP sikeresen szólította meg a falusi, kisvárosi embereken kívül a nagyvárosokban élőket is. Nevetségesnek tartja azt az ellenzéki állítást, mely szerint Magyarországon nincs demokrácia. Szerinte is most az a legfontosabb, hogy ne sodródjunk bele a kétpólusú szembenállás hisztériáiba. A háborúba.

Talponálló ember próbálván lenni magam is folyamatosan igyekszem tájékozódni, ezért fülelek, olvasok, nézek és próbálom összerakni a jelenkor történelmének mozaikkockáit. Ebbe beletartozik a napi sajtó olvasása is. E tevékenység közben döbbenek rá arra, hogy a porrá vert ellenzék - ritka kivételektől eltekintve - semmit sem tanult a vereségből. Elég, ha csak Fletó egyórás szpícsére gondolunk, de még inkább azokra a reflexiókra, amelyek akár Garázda Borsikától akár a vidékre leránduló (mert ugye Budapest fent van) választási megfigyelőktől származnak, akik egyszerűen állatnak néznek minket, szerintük Mucsa Ostban lakókat.

De hát már Csipike szarvasa is lelkesen énekelte - miközben vígan csatázott a másik bikával - szeressük egymást gyerekek! Tegyünk mi is így.

Szeressük egymást, de lehetőleg csata nélkül. Hogy talpon tudjunk maradniFurcsa érzés volt, hogy míg a pandémia megakadályozott a kiutazásban, 8000 km távolságból kerültem eloször kapcsolatba több földimmel, akikkel akár most is együtt sétálgathatnánk, beszélgethetnénk Marosvásárhely, Kolozsvár, Székelyudvarhely utcáin. Ha nem hagytuk volna el szüloföldünket.

Akiket idei kanadai látogatásom alkalmából személyesen csak ott, egy másik kontinensen ismerhettem meg (pl. Sipos Sándor, Pusztai Péter) sem kalandvágyból hagyták el hazájukat, Erdélyt, Délvidéket vagy az anyaországot. Távol szülőhazájuktól most egy magyar közösség tagjaiként alkotnak.

A Kanadai Magyar Muvészek Közössége (CHAC) 2002-ben alakult, székhelye Montreálban van, de tagjai Kanada-szerte élnek, akik közé kilencven magyar származású, Kanadában élő művész és számos támogató tartozik.

A magyar művészek eddig is jelentősen hozzájárultak Kanada kulturális és képzőművészeti életének gazdagításához. Munkáik megtalálhatók fontos múzeumi gyűjteményekben, és számtalan kitüntetést kaptak. Magyarországon is elismerték tevékenységüket. Kiemelném a Montreal mellett élő Pusztai Péter fotóst és grafikust, aki 2008-ban a Parlamentben vehette át az Egyetemes Kultúra Lovagja címet. Blanar Andrea, a társaság elnök asszonyát, aki számos magas rangú tisztséget töltött be a Le Conseil de la Peinture du Québec keretében, és hosszú évekig Kanada képzőmuvészeti képviselője volt a Canadian Conference of Arts kötelékében. Magyarország legmagasabb kitüntetését a kultúra terén végzett kiemelkedő munkájáért 2018-ban vette át.

Segítségemre volt, és beszélgetést szervezett számomra több magyar művésszel. Sajnos a pandémia több tagot megakadályozott a személyes részvételben, de így is sok sajtóanyagot, katalógusokat, információt kaptam, és a személyes beszélgetés, bemutatkozás a társaság sokszínű és fáradhatatlan munkásságáról adott körképet.

Megismerhettem többek között Hermann Gézát, aki díjnyertes tájépítészeti tervezőként a környezetvédelmi témákat az ökológiával ötvözi, mikrokozmikus tájat alkotva az általa felújított kertekben és terepeken. Alapító tagja a Kanadai Magyar Muvészek Közösségének (CHAC), a Közösség minden nagyobb projektjének a vezetoje. Klugerman Judith festő, sokszorosító grafikus, képzőművészeti oktató számos díjban részesült a sokszorosító grafika területen. Munkái több jelentos köz- és magángyűjteményt gazdagítanak. 

Zóni Ágnes Szabadkán született, az emberek identitásával, múltjával, jelenével foglalkozik, és azt az üzenetet közvetíti felénk, hogy ha erősségé változtatjuk rettegésünket, akkor azt le tudjuk győzni. Vizsgálja, hogyan lehet megbékélni a bevándorlóléttel. Kerámia-installációinak narratívája szívbemarkoló volt számomra, a törés és a gyógyulás, miközben a sebek még láthatók. Sipos Sándor festőt és multimédiás művészt műtermében kerestem fel, készítettem vele interjút, és várható egy nagyobb tanulmány közlése, valamint Pusztai Péter műtermébe is eljutottam, erről is készítek beszámolót.

Andrea Blanar elnök asszony műtermében tett látogatásomat szívesen megismételném a közeljövőben, az életmu hatalmas. Egyrészt utal a háború pusztítására. A családom átfésülte a bombák nyomán keletkezett törmelékeket, miközben szeretteik után kutattak, én pedig művészként bontótelepekről mentek ki sérült tárgyakat. Ezeket a szuggesztív erejű tárgyakat körültekintéssel építettem be szakrális tárgyakba, székesegyházakba, ereklyetartókba. A természet – mintegy ellensúlyozásként – gyakran ezekbe a létesítményekbe van belefoglalva, és a faragott elemek fantáziadús narratívái pedig újrakeretezik és magukba zárják a háború negatív lenyomatait. Látogatásom zárásaként az ősszel újra megnyílt Montreali Magyar Fokonzulátuson beszámolhattam tapasztalataimról Kovács-Szabó Tímea konzul asszonynak, ahol Sipos Sándor is vállalta, hogy aktív szerepet vállal abban, hogy közösen egyengessük a kanadai magyar művészek magyarországi megismertetését. Közben Szita Péter kétlaki művész (Kanada–Magyarország) is tagja lett a társaság vezetőségének, és remélem, hogy közösen sikerül előmozdítanunk a kétoldalú együttműködést.

A pandémia okozta, két évig tartó szünet után Interpretációk címen 2022. május 8-án az ottawai Diefenbunker Múzeumban nyílt meg a nagyszabású, a hidegháborús és a jelenkorra egyaránt reflektáló kiállítás a kortárs kanadai magyar művészek munkáiból. Helyszíne a kanadai kormány egykori atombunkere, amely ma múzeumként funkcionál. Az ünnepélyes megnyitón dr. Vass-Salazár Mária, a magyar kormány nagykövete méltatta a kiállító művészek értékteremtő, alkotó tevékenységét, a magyar tehetség és kreativitás érvényesülését Kanadában. Kiemelte Andrea Blanar elnök asszony munkáját a kiállítás létrejöttében. Számítunk arra, hogy ez a rendkívüli kiállítás és Nagykövet Asszony további támogatása is előmozdítja a kanadai-magyar képzőművészeti együttműködést, aminek már voltak előzményei, pl. a szentendrei Művészmalomban történt bemutatkozás.

A május végéig látogatható kiállítás csak egy szeletet mutathat be a társaság alkotóinak munkáiból, de aktualitása vitathatatlan, és sajnos fájdalmas is. Most már nem hidegháborúról beszélhetünk, hanem itt van az anyaország szomszédságában a háború pokla. Robban és pusztít. A bunkerben a művészet hallatja hangját, nem lehet lebombázni. Kanadai Magyar Kortárs Művészek Kiállítása Diefenbunker Múzeum, Ottawa

Nagyköveti köszöntő A Kanadai Magyar Képzőművészek Közössége különösen fontos szerepet tölt be a kanadai magyar művészeti életben. A szervezet szakmai segítséget nyújt tagjainak művészi karrierjük építésében, és támogató közegként hozzájárul a magyarsághoz tartozás érzésének erősítéséhez.

A közösség rendszeresen szervez rangos kiállításokat, lehetőséget nyújtva a Kanadában élő magyar képzőművészeknek egyéni eredményeik, legújabb munkáik bemutatására. A közös tárlatok ugyanakkor felhívják a figyelmet a kanadai magyar művészek Kanada kulturális, művészeti életében betöltött fontos szerepére, elismertségére is. Alkotómunkájuk elismeréseként a kanadai magyar képzőmővészek közül többen részesültek Kanada legrangosabb művészeti kitüntetéseiben, ösztöndíjaiban, és alkotásaik jelentős kanadai múzeumok gyűjteményeit gazdagítják.

Jelen kiállítás, reflektálva a helyszínre is, a művészek személyes vagy környezetük életeseményeinek emlékeit, élményeit, érzéseit fogalmazza meg, az alkotói folyamaton átszűrve. Az egyéni belső indíttatásból, belső késztetésre alkotott művek mindegyike önálló világot alkot, és bemutatja a kiállítók művészi egyéniségét, egyúttal szolgálja a közösséghez tartozás kifejezését is, valamint hozzájárul Kanada vizuális művészeti életéhez.

A nagykövetség örömmel támogatja a Kanadai Magyar Képzőművészek Közösségének kiállítását, melynek erejét az egyéni értékek közösségben való megjelenése és a magyar és kanadai képzőművészet gazdagítása adja. Őrizzük ezt a becses hagyományt!

Dr. Vass-Salazar Mária Éva
nagykövet
Magyarország Nagykövetsége, Ottawa
https://irodalmijelen.hu/2022-maj-25-0854/hirunk-nagyvilagban