Legfőbb célunk a magyar nyelv aktív használatának segítése külhonban, nem csak a magyar könyvek kölcsönzésével, hanem egy újabb közösségi tér kialakításával. Nagyon jó érzés látni szombat délelőttönként a magyarul beszélgető szülőket a könyvtárban, akik a hazamenetel előtt gyerekükkel választanak könyvet a polcokról. Szombat délután pedig ide vonulunk be a kiscserkészekkel, míg a nagyobbak magyar népszokásokról, néphagyományokról tanulnak a Regős program keretén belül a Deák teremben.
Idén szeretnénk kiterjeszteni a „felhasználók” körét, és péntek délutánonként, munkaidő utáni időszakban tervezünk felnőtteknek (is) szóló programokat, irodalmi-, sakk- és film-klubokat, ha lesz erre igény. Első sorozatunk a magyar vers- és mesemondó klub, amit 2025. február 21-én, pénteken indítottunk, az Anyanyelv Nemzetközi Napján. Fülöp Villő magyar közösségi diplomata nyitotta meg a klubot az alábbi mondatokkal, majd utána lánya, Zóra mesélt nekünk.

„Ma ünnepeljük az anyanyelv nemzetközi napját, méghozzá vers- és mesemondással, ami nem véletlen. Az anyanyelv az a nyelv, amit először tanulunk meg, amin először kimondjuk első szavainkat, és amin leginkább szeretünk meséket hallgatni. Amikor kicsik voltunk, mindannyian hallgattunk meséket. A mesék segítenek megérteni a világot, tanítanak minket a jóról és a rosszról, és elrepítenek minket csodás helyekre. Az anyanyelvünk nélkül nem tudnánk ezeket a meséket elmesélni vagy megérteni. Ha vigyázunk az anyanyelvünkre, akkor ezek a mesék is tovább élhetnek, és mi is továbbadhatjuk őket másoknak.

Az anyanyelv megőrzéséhez beszélgetni, olvasni és mesélni kell minél többet. Ha meséket olvasunk vagy mondunk, segítünk abban, hogy a magyar nyelv fennmaradjon, és megőrizze gazdagságát. Aki pedig sokat olvas, az egyre ügyesebben tud írni és olvasni az anyanyelvén. A magyar nyelv és irodalom a mi kincsünk. Olvassatok, meséljetek sokat, és szeressétek a szavakat! Ha így tesztek, a mesék, versek és történetek soha nem vesznek el, hanem mindig velünk maradnak az anyanyelvünkkel együtt.”
A sorozat második alkalma dalolós-táncolós lett 2025. március 7-én, a Hagyományőrző magyar napközis tábor végén. Péntek délután mutatták be a gyerekek a szüleiknek, hogy mi mindent tanultak a héten. Március 21-én visszatértünk az eredeti elképzeléshez: egy témakör sok verssel és egy-egy mesével. A tavaszi versmondó klubot 6 éves Anna lányom kezdte Weöres Sándor: Olvadás című ritmusos kis versével, és Kiss Csaba zárta a sort egy kolozsvári verssel, Kányádi Sándor: Fekete-piros versének szimbolikus képeivel. Mindeközben a hallgatóság a tavaszi versek által leírt képeket rajzolta, és az elkészült rajzokat a ki is raktuk a falra a találkozó végén a büszkeségtől dagadó keblű, csillogó szemű gyerekekkel.

Azt hiszem, jó úton járunk, amikor ilyen köszönő sorokat kapok a 2-3 nyelvű családoktól: „Nagyon örülünk, hogy a kölcsönzött magyar könyvek és mesék az újdonság erejével hatnak otthon. Kislányom ezeket kéri esti meseként, elalvás előtt lapozgatja a magyar könyveket. Már ezért megérte a könyvtárat megnyitni!”

Április 4-én péntek délután 6 órakor várjuk az érdeklődőket az Ifjúsági Otthonban Dr. Boldizsár Ildikó meseterapeuta előadására.   Nemoda Zsófi, a MoMaK (Montreáli Magyar Könyvtárak) szervezője