A Biblia tudósai szerint a fenti sorok a legrégibb tudósitás Jézus Krisztus feltámadásáról, és azoknak a személyeknek a felsorolását is tartalmazza, akiknek a feltámadott Krisztus megjelent. Ez a bibliai szakasz régebbi mint az evangéliumokban elbeszéltek Jézus Krisztus feltámadásáról, annak körülményeiről s megjelenéseiről. Ez a tudósítás Kr.u. 56 tavaszáról keltezik. Ekkor írta Pál Apostol első levelét a korinthusi gyülekezetnek, amibő1 a fenti sorok vétettek. Jézus a 30-ik évben halt meg. Mindjárt ezután Saul-Pál Jeruzsálemben volt, hogy üldözze a gyorsan növekvő keresztyén egyházat. Ekkorra esik hirtelen megtérése a damaszkuszi úton   (Apotolok Cselekedete 9). Azt is tudjuk, hogy három évvel megtérése után Pál látogatást tett Jeruzsálemben a Galatákhoz írt levél 1:18 verse szerint, ahol találkozott az apostolokkal, közöttük Péterrel.

Ez azt jelenti,  hogy  Pál  apostol  Jeruzsálemben volt 6 vagy 7 évvel Jézus Krisztus halála és feltámadása után. E látogatása során kapta – valószínüleg Péter apostoltól – azt a listát, amely azoknak a nevét tartalmazta, akik személyesen találkoztak a feltámadott Krisztussal, tehát szemtanúk voltak. A Korinthusiakhoz írt első levélben Pál apostol ezt a listát másolta vagy másoltatta le.

Pál fontosnak tartotta – Péter és a többi apostolok  nyomán  – ,  hogy  megőrizze akeresztyén egyház a feltámadott Úrral találkozott szemtanúknak a listáját és azt  továbbadjak nemzedékről nemzedékre. Tették ezt azért, hogy Krisztus halottakból való feltámadásának jó híre, evangéliuma, üzente, amely az apostoli, keresztyén igehirdetés szívét képezi, ne csupán szóbeszéd maradjon, vagy egyfajta víziónak az elbeszélése, hanem szemtanúk által alátámasztott történelmi tény maradjon. E nélkül ugyanis a keresztyén igehirdetés mit sem érne – mitosszá, filozófiává vagy mesévé silányulna.
  

A szemtanúk listája előtt van egy mondat: "Krisztus meghalt a mi bűneinkért és hogy eltemettetett, és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint”. A biblia tudósai kinyomozták, hogy ez eredetileg arám nyelven volt írva és továbbhagyományozva és amely az őskeresztyén gyülekezetnek a legősibb hitvallása volt Ez volt hitük tartalma, summája és foglalata. Ez az ősi hitvallás aztán bekerült a későbbi hitvallásokba is; az Apostoli és: Nicea-Konstantinápolyi Hitvallásokba s onnan minden keresztyén hitvallásba. Ez a hitvallási mag a listával együtt képezi az őskeresztyén u.n. "Paradózist" azaz azt a lényeges formulát, amit azért is fogalmaztak meg, hogy tovább adják az utókornak. Ez van tehát előttünk a fenti Újtestamentom-i igékben.  Mindez azt jelenti, hogy a Krisztus kereszthaláláról, az emberiség bűneiért felajánlott és áldozatul adott életéről szóló híradás, valamint Krisztusnak a halálból való feltámadása felöli evangélium, jó hír nem szóbeszéden, fantáziáláson, vizión nyugszik, hanem szemtanúk által alátámasztott történelmi tényen. S ez a híradás Krisztus feltámadása utáni 6.-ik évből származik.

Lehet ma is építeni reá!