Mégis mindmostanáig hiányzott az összegező nagyregény, amely a nemzeti lét távlataival mutatta volna be a magyar parasztság szakrális, nemzetet meghatározó szerepét. Joggal lehetett Nobel-díjas híradás Reymont Parasztok című regényeposza, amely az évszázadokig nem létező lengyel állam létét mégis a maga méltóságával tudta reprezentálni a valóságos újjászületését megelőző pillanatban. A magyar prózában zseniális epizódtörténetek izzottak, pontos leírások a paraszti munkálkodásról, de eddig sehogy sem állt össze „a rög gyermekei” nemzetalakító életmódjának hasonló eposzi ábrázolása. Ezt sikerült a költészetében már klasszikus értékeket felmutató Oravecz Imrének megteremtenie.

Reymont paraszti világához hasonlatosan Oravecz is egy család történetét bontja ki. Reymont regénye egyetlen év, a maga évszakos rendjével és egyetlen falu, Oravecz trilógiája egy évszázad, és két világ – Szajla és az Egyesült Államok – rendjének szembesítése. Árvai István és családja nem a nyomor elől „kitántorgottak” közül valók, hanem az itthoni lehetőségeket keveslő, a visszatérés szerencsés esélyére készülő, létüket megújítani akaró törekvő emberek. István idegenként, a sikeres hazatéréshez pénzt gyűjtve éli Amerikában élete nagyobb részét, de amikor rájön, hogy megöregedett, és számára a diadalmas visszatérésre már nem kerülhet sor, akkor maga köré szervezi az „ókontri”, az óhaza paraszti környezetét az Újvilágban. A hazatérés Steve Árvainak, István magyarul alig értő fiának sikerül majd. Ő már ipari munkásemberből tér vissza még Amerikában, a nagy válság idején – apjához társulva – a paraszti életmódhoz. Majd nézeteltérésükből menekülve – miként valaha apja Szajláról távozott az Újvilágba, most ő Kaliforniából tér vissza szerencsét próbálni az „ókontriba”. Bár éppen az Anschluss idején határozza el visszatelepülését Szajlára, mégis sikerül neki a háború ellenében is, az államokbeli polgárlét öntudatát hordozva, a falu legsikeresebb gazdájává fogadtatni magát. Istvánnak is, Steve-nek is életüket éppúgy meghatározta a hazai föld tisztelete, és az amerikai szabadság összefonódó eszménye. Az egész trilógiát ez a megújulási vágy és lehetőség élteti.Lehet-e a hagyományt, az emberiség „ókontri” létét megújítva folytatni? Élhetővé tenni a nemzetek létezését? Közép-Európát? Oravecz ennek lehetőségét mérlegeli. Mintha a gondolkodó és regényíró Németh László parasztságról szőtt álmait folytatná. Nem szavakkal, kijelentésekkel. A három vastag kötetben egyetlen direkt politikai beszólást, publicisztikus megjegyzést sem találni. Egészében mégis ott a választás felkínálása: lehet-e ezen a tájon a magántulajdonhoz ragaszkodó, a gyarapodás személyes motiváltságát követő továbbfejlődés, miközben itthon mindennek tönkretétele rémálmokban, majd a valóságban is nem egyszer ellene mond ennek a derűs lehetőségnek. A család, és egyben a paraszti munka értelmét megtörte a háborút követő kommunista rendszer. Amely a magántulajdont minden erejével korlátozza, sújtja. A siker visszájára fordul, a teljes – szó szerinti – impotenciába süllyesztő megalázás kényszeríti Steve-et a forradalom végén a visszaterjeszkedő szovjeturalom elől mégis az Újvilágba menteni önmagát és családját.

Oravecz választása egyértelmű: évtizedeket szánt arra, hogy beletanuljon a hagyományba. Ő, a már értelmiségi és irodalmi nagyság a kétkezi munka mindennapos mozzanatait gyakorolja be. Hogy megírhassa annak történetét. A korábbi szociográfiai indíttatású írók pályái – valljuk be utólag – belevesztek a létező szocializmusba. Amit valaha ők tudtak, Oravecznek újra meg kellett tanulnia, hogy regénytrilógiájával felmutathasson egy esélyt a siker reményében. Az Árvai család a regényfolyamban a maga keserű ellentéteivel együtt élve sikeres életmódot teremtett meg, amit – visszautalva az ősapa Jánosra – Steve fiára, Jancsikára hagyományozhatott volna. Steve a forradalom leverése után a regény történetében, mást nem választhatva, sok ezer honfitársával – akkor úgy mondtuk: – „disszidált” a szabad kibontakozás világába. Mégis Oravecz, az író, történetüket, mint sikeresen megírt esélyt fel tudja mutatni eposzi hevületű trilógiájában olvasóinak, a hazai magyar honpolgároknak, és – remélem – a világirodalom részévé emelkedő művével, az idő múlásával a világ egészének. Amit az ember sorsába a teremtés beleprogramozott mindenkorra, azt a történelem csököttsége egy pillanat alatt lehetetlenítette el. De az Árvai család történetéből szerencsésebb időkben a tartós siker is kivirágozhatott volna.
Ezzel nem vígasztalom magamat, hanem ezt olvasom ki Oravecz Imre regényeposzából.