Beszélgetés foszlányai hallatszottak, kicsit háttérbe szeorult a vetítés. Pedig ugyanide tartott kis csapatunk is.
Ahogy telt-múlt az idő, csendes, számunkra is – csak utólag visszagondolva észrevehető – átalakulás kezdődött. Az ország minden tájáról összeverbuválódott, egymást talán csak látásból ismerő társaság közösséggé kezdet szerveződni. Talán az elsuhanó Szentlélek szelíd, kedves simogatása váltotta ki e kis csodát. Csodát, melynek bekövetkeztéhez hozzájárult mindaz, ami ezután következett.

E metamorfózis építőköve volt Krakkó ódon, hitet és ősiséget sugárzó szelleme, a Lengyelországban tapasztalt rend és tisztaság, az emberek nyugodtsága és mosolya, segítőkészsége, az élő, lüktető nyüzsgés, a fiatalok nagy száma, a sok gyerek. De ilyen volt a közös történelmünk megszámlálhatatlanul sok jele és az a tény, hogy ahová mentünk, mindenhol kisütött a nap. És ilyen volt egész Czestochowa maga is, és a csíksomlyói Madonna ajándék másának égi mosolya. Mindez építő kő és gombóc a torokban egyszerre.

Vagy a tömeg a czestochowai bazilikában, mely befogadott, udvarias volt, láthatóan élő hittel telíttetett, komoly, de mégis derűs és megdöbbentően fiatal. Vagy a szentmise alatt fegyelmezetten, rendezetten vonuló ezer nyelvű zarándoksereg, kik óvatosan araszolnak el a mennydörgő szentbeszédet mondó püspöktől alig fél méterre, és mindez természetes: misének lennie kell a hazáért, de a zarándoknak is látnia kell a Fekete Madonnát.

A szusszanásnyi időben bekapott falat, a forralt bor, a csapolt jó sör, a buszos pálinkácska is vérré vált bennünk, hisz a zarándok is csak emberből van. Az út elején egyikük görögkatolikus, a másik római, a harmadik református vagy evangélikus. A végén pedig, mikor pisszenés nélkül, könnyekkel a szemekben és gombócokkal a torokban megnéztük a Boldogasszony-zarándokvonatról szóló csíksomlyói filmet és együtt énekeltük az elhangzó himnuszokat, döbbentünk rá: nem a filmek közül volt egyik jobb vagy rosszabb: mi változtunk meg. A metamorfózis megtörtént.

Eddig a beszámoló. Friss hír viszont a következő: "Június 1-jén tart szabadtéri szentmisét a csíksomlyói hegynyeregben Ferenc pápa, ott, ahol a pünkösdi búcsú miséjét is szokták tartani. Mivel a búcsú az idén egy héttel későbbre esik, felmerült a két esemény összevonásának lehetősége." A szervezők végül úgy döntöttek, hogy mindkettőt megünneplik. Örömhír tehát, hogy a pápa Erdélybe is ellátogat végre. Sokakban felmerül: megtörténik-e június 1-jén az a metamorfózis, amiről előbb beszéltem, és ami minden Csíksomlyói búcsún bekövetkezik? Bár Ferenc pápa tevékenysége, megnyilatkozásai olykor – a "jóakaratú média" által is szítva – vitát váltanak ki, jó eséllyel igen, megeshet e csoda.

Többek között azért is, mert a vendég rég várt látogatása gerjesztője lehet azoknak a folyamatoknak, elősegítői, jó esetben biztosítékai lehetnek a két nagy erdélyi óhaj megvalósulásának: magyar mise a moldvai csángóknak és a Csíksomlyói búcsú világörökség részévé nyilvánítása. Egy legfelsőbb szintű egyházi látogatás után talán könnyebb lesz "lobbizni" mindkét ügyben a megfelelő döntéshozóknál. Az Orbán-kormány 2012-ben döntött a Honvéd Főparancsnokság épületmaradványának a felújításáról, amely két szakaszban ment végbe.

Az összesen 860 millió forintos költségeket teljes egészében állami forrásból fedezték, uniós pénz nélkül. A 3300 négyzetméteres épület belsőjét is részben rekonstruálták. A főparancsnokság folytatásában állt a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium, azonban ennek rekonstrukciójáról nincs szó, mivel a szomszédos Szent György tér jelenlegi területének nagy részét elvenné.

A Miniszterelnökséget vezető miniszter által említett rekonstrukciók közé tartozik a József főhercegi palota vagy József főherceg palotája, korábbi nevén Teleki-palota újjáépítése. Az 1787–89 között épült és 1902-ben jelentősen átalakított háromszintes, két saroktornyos épület már a Szent György téren állt, annak Krisztinaváros felőli térfalát alkotva. Az ostrom alatt több belövés érte, de a sérülések javíthatók lettek volna. A romeltakarítási munkák idején ipari tanulók szállása és munkásétkeztető volt, majd 1953-ban kiürítették.

A 60-as években filmfelvételek céljából felgyújtották, majd 1968 júniusában a leromlott állapotú palotát felrobbantották. A helyén jelenleg rommező van.