Legeredményesebb Judás Makkabeus volt, aki atyjával és testvéreivel felkelést robbantott ki Kr.e 167-ben a hellénista Seleucida uralkodó Antiochus Epiphanes IV, a vallást is elnyomó politikájával szemben. Sorozatos csatákba győzve 164-ben visszaállitotta országa függetlenségét. Azonban ez csupán száz évig tartott, mert Kr.e. 63-ban Pompeius római hadvezér véget vetett Judea függetelségének s azt római provinciává tette.

Nemcsoda, hogy a szabadsága elvesztését fájlaló nép egy új messiás-szabaditó eljövetele utáni égő váradalomban élt. Jöttek is magacsinálta messiások akik véres harcokban sorban buktak el. Ezek között is kiemelkedő a zsidó háború, melyről Josephus Flavius írt s mely Jeruzsálem, majd Massada pusztulásával végződött 70-73 között.  Jézus negyven napos bőjtjén háromféle lehetséges messiás-típus jelent meg előtte:

   1. A szociális reformeré aki a kövekből is kenyeret tud produkálni megoldva a minden korban az emberiséget sujtó éhezés tragikus problémáját. Azonban Jézus meg volt győződve, hogy a kenyér-kérdés megoldása emberi feladat s nem követel isteni beavatkozást. Fontosabban tartotta Isten ígéjével azaz lelki táplálékal való élést.

   2. Majd a hihetetlen mutatványokkal működő messiás képe jelenik meg a templom tetejéről való leugrásban és sértetlen földetérésben. Ezt az istenkisértő messiási típust is elvetette Jézus, mert tudta azt, hogy népének nem látványosságokra van szüksége, hanem ennél jóval többre.

   3. Végül megjelent előtte a politikai messiás fogalma is, amikor a Kisértő a világ uralkodájává tette volna cserébe a neki való szolgálatért. Jézus elvetette ezt is, hiszen hogyan lehetett volna Isten országát épiteni a Sátán szövetségében? S arról is meg volt gőződve, hogy a világnak nem egy új uralkodóra van szüksége – ezekből volt elég, hanem egy újfajta messiásra: egy lelki-spirituális típusra. Legyőzte ebben is a Kisértőt, mondván: Az Urat, a te Istenedet imádd és csak néki szolgálj.Ezután angyalok szolgáltak néki.

Egyébként, Isten megadta néki a fenti csodákat: 3-4 ezer emebert vendégelt meg néhány kenyérből és halból; a keresztről nem leszállt, hanem az égig emeltetett fel; terjedő uralmát a világban pedig a 2000 éves egyház bizonyitja.

Érdemes néhány fontos de elfelejtett tanulságát felidézni Jézus nagyböjti történetéből.

Az egyik az, hogy a Kisértő kisértése gondolatokban jelenik meg, mint ahogy a Szentlélek ihletése is gondolatok révén történik. Korunk embere elveszette azt a képességét, hogy különbséget tudjon tenni a lelkében felbukkanó kétféle gondolat között. Innen ered korunk gondolati zavarodottsága. A kétféle gondolat megítélése között a lelkiismeret és a Szentírás szava a döntő – amint volt ez Jézus esetében is.

A másik az, hogy nem lehet sikeres az emberi közösség, társadalom megváltoztatása "kívülről befelé" ható módszerekkel, feltételzvén, hogy a külsőleg szabaddá tett ember majd belsőleg is szabaddá válik. Ez autómatikusan nem következik be, mert szabadság helyett szabadosság uralkodik el – a belső rabságnak egy újabb változata, mely aláássa az ember és társadalma létét. A történelem erre elegendő példát mutat fel. Jézus módszere az előbbi forditottja: "belülről kifele" ható szabadság. Egy lélekben szabad társadalmat sokáig nem lehet rabláncokban tartani.

A harmadik tanulság az, hogy meg kell nézni és minősíteni azt akinek kezéből a felkínált ajándék milyen feltétekkel lehetne a mienk. A 2000 évvel ezőtt köztünk járt Jézus ezt nagyon megnézte. Vajon jöhet-e istentelen rendszerektől, pártoktól, vezetőktől, személyektől valami valóban jó még akkor is, ha az legkívánatosabb, legcsábitóbb csomagolásban mint valami ekszkluzív kincs, érték, megoldás és jó kináltatik fel?

Itt az ideje, hogy újra komolyan vegyük ezeket a régi igazságokat, a magunk, közösségünk és nemzetünk érdekében – nehogy újra kijátszottak, becsapottak és kárvallottak legyünk!