A "píszí"-nek engedve, Kanada megtagadta önmagát, és valami megkorcsosult, torz és felismerhetetlen lény lett belőle. Ezt tetézi az a tény, hogy Kanada politikai világa – főleg Kelet-Kanadában – erősen balra vette az irányt. Láthatjuk, amint a toleráns és befogadó liberálisok és balosok kiközösítik azokat, akik másként vélekednek. Antiszemitának és nácinak nevezik a jobboldali embereket, minden ok nélkül, holott intézkedéseikkel és magatartásukkal, sokkal inkább ők azok, akik a fasisztákra hasonlítanak. De látjuk, amint a szólásszabadságot korlátozzák, ugyanígy a véleményszabadságot is. A korrupció úgy tombol a szövetségi kormányon belül, mint az Ebolavírus. A közpénzt – tehát az adófizetők pénzét – boldog-boldogtalannak osszák, közben az adó sarcát minden évben emelik. A jelek erősen ott leselkedtek, hogy Kanada egy kommunista megoldás felé halad. A koronavírus viszont olyan lehetőséget adott a jelenlegi látható és háttéri hatalmaknak, hogy ma már határozott lépéseket tegyenek a kommunizmus elfogadásához és megszilárdításához.

Ennek az irányzatának legfontosabb lépései a 2020 márciusában bevezetett lezárások voltak. Biztatták a munkavállókat, hogy maradjanak otthon, a munkaadókat pedig arra, hogy mindenki otthon végezze el a munkát online megoldásban. Sajnos, a lezárások következtében, sokan elvesztették állásukat. Persze ekkor mindenki segítségére sietett a szövetségi kormány. A kormány $2000 CAD havi támogatást biztosított mindazoknak, akik a járvány miatt bevezetett lezárások következtében állásukat elvesztették. Az eredeti elképzelés talán nem is volt rossz. Ugyanakkor, a hátoldalát később láttuk. Amint a nyári lazítások beálltak, és az élet egy kicsit a normalitás felé kezdett haladni majd a boltok, éttermek újra kezdtek üzemelni, munkatársakat nem lehetett találni. Bár munkaerő lett volna, mégsem volt jelentkező. Mindenütt "munkatársat keresünk" táblákat lehetett látni a boltok ablakában, és az emberek mégsem mentek dolgozni, hiszen az állam akkor is biztosította az említett összeget. Az emberek megszokták, hogy az állam a semmittevésért is fizet, akkor minek dolgozzanak!? Ez az első lépés az államtól való teljes függőség, hiszen az állam majd biztosítja az ember fizetését és megélhetését. A kommunizmus képét ebben nagyon tisztán lehet látni.

A lezárásokat is érdemes egy kicsit közelebbről megtekinteni. Az első lezárások elején, talán minden ember meg tudta érteni, hogy a kormányok miért nyúltak ilyen drasztikus eszközhöz. A vírust nem ismertük, annak hatásait végképp nem tudtuk, így logikusnak tűnt, hogy a vírus terjedését megfékezzük ilyen intézkedésekkel. Azonban, ahogyan telt az idő, kezdett körvonalazni a vírus veszélye, hatása és viselkedése. Amikor a nyáron jöttek az enyhítések, akkor az emberek reménykedtek abban, hogy a kormányok és tudósok a megnyert tapasztalatok alapján kidolgoztak egy hathatós tervet egy második "hullám" esetén (érdemes lenne azt is külön vizsgálni, hogy honnan tudták, hogy lesz egy második "hullám", ha ez a vírus olyan ismeretlen). Most, a második "hullám" idején, tapasztaljuk azt, hogy a kormányok nem készültek fel rá – bár ők emlegették, hogy lesz egy második "hullám" – és új ötletekkel, tervekkel nem tudtak előrukkolni, csak a megszokott és veszélyes lezárásokat alkalmazzák megoldásként. Olyan stratégiát nem agyaltak ki, amely a múltbeli leckékből merítene és egy határozott, összpontosított intézkedési rendszert alkalmaznának. Egy mindent lefedő, fáradt, veszélyes és hatástalan tervet vezettek be, amely még durvább az előző lezárásoknál. A tartomány vezetői farkasszemet kaptak, és irgalmatlanul bevezettek értelmetlen lezárásokat és azt diktatórikus, KGB-módszerekkel be is tartatják. Rengeteg példát lehetne hozni, de ahhoz egy cikk nem elég, így csupán a ismertebb eseteket említjük meg.  

Brian Pallister, Manitóba tartomány miniszterelnöke megtiltotta, hogy a hívő emberek személyesen Istentiszteleten vegyenek részt. A hívők ezt elfogadták, és így olyan Istentiszteletet szerveztek meg, amely a templom parkolójában történt volna meg. A hívők pedig az autójukban maradtak volna, maszkot viselve, feltekert ablakok mellett. A kedves miniszterelnök pedig úgy gondolta, hogy ez tűrhetetlen és KGB-taktikával, az RCMP segítségével a templom parkolóját lezáratta, majd az intézkedő rendőrök a templom lelkipásztorát több jelenlévő hívővel együtt megbírsálgolták, több ezer dollárért. Ugyanakkor, a füves drog és a szeszesitalt áruló boltok nyitva tarthatnak ugyanebben a tartományban, illetve országszerte.  Ugyanebben a tartományban – és más tartományban is – a kormány buzdítja a lakosságot, hogy jelentsék fel azokat, akikről azt gondolják, hogy megszegik a kormány szabályait.  Ehhez csak annyit lehet mondani, hogy Sztálin büszke lenne Pallister tanítványra!

De ne ragadjunk le egy tartománynál, hanem vegyünk más példát, most Ontarioból. A közelmúltban, egy kiséttermes úgy gondolta, hogy nyitva tartja éttermét. A lezárások miatt a csőd szélére került. Így, a szabályok ellenére nyitva tartott. Sokan ellátogatott az étterembe, olyannyira, hogy röpke pár óra alatt, minden étel elfogyott. A vendéglátók pedig maszkban és a távolságot betartva voltak jelen. Ez mind nem volt elég. Az egyik nap, egy fél század rendőr, még lovagosrendőr is jelent meg! Hihetetlen felhajtás és erőfitogtatás egy étteremtulajdonos ellen. Az állam meg akarta mutatni, hogy ki az Úr; nincs szabadság! A szegény tulajdonost pedig bilincsbe vitték el, az őt támogató tömeg ellenére. Ez azért is érdekes, mivel amikor nyáron, nagy BLM és egyéb illegális tüntetések zajlottak városszerte, de ekkor se a kormányfő, se a polgármester egyetlen egy rendőrt nem vezényelt ki azzal a szándékkal, hogy azokat oszlassák fel, vagy bárkit is letartoztassanak; ez a kettős mérce.

De hozzunk ide még egy utolsó, mellbevágó példát.  A napokban, Doug Ford egészségügyi minisztere egészen félelmetes bejelentést tett. Christine Elliott miniszterasszony úgy fogalmazott, hogy bár az oltás önkéntes alapon fog működni, következmények lesznek azok számára, akik nem kérik a vakcinát. A kormány létrehoz egy un. "vakcinaútlevelet", amely bizonyítja azt, hogy a koronavírus elleni oltást az illető megkapta. A miniszterasszony úgy fogalmazott, hogy e nélkül, az illető talán nem tud majd utazni, tömegközlekedési eszközöket használni, moziba járni, úszómedencébe menni, vagy még talán munkát sem tud vállalni. Erre újra hangsúlyozta, hogy ez mind az egyénen múlik; sorsáról az illető személy dönt! A kommunizmus alatt ugyanilyen választasi lehetőség létezett. Nem volt kötelező párttag lenni. Azok, akik úgy döntöttek, hogy a párthoz csatlakoznak, azok kaptak egy szép piros pártkönyvet. Ezzel megnyílt előttük a világ. Mindenre jogosultak voltak, akik ennek az "útlevél"-nek a birtokában voltak: egyetem, a jó állás, a jobb fizetés, több szabadság, stb. Azok, akik úgy "döntöttek", hogy a párttagság nem egyezik az ő értékvilágával nem élvezhették ezeket az előnyöket, sőt, igen kemény hátrányokat szenvedtek. Ezek az emberek egyenesen a népi demokrácia ellenségei voltak és államellenesek. Nincs kétség a mellett, hogy hasonló jelzőket fognak majd használni azokra, akik nem oltatják be magukat. Ami ebben talán a legszomorúbb, hogy a sajtó készségesen ehhez asszisztál. Nem teszik fel a nehéz kérdéseket és nem vonják feleőségre a politikusokat vagy a kormányokat, hanem azokat szégyelltetik a nagy nyilvánosság előtt, akik kérdezni mernek és nem követik a szabályokat, hanem szabadságukért és megélhetésükért harcolnak.

Láthatjuk, ahogyan a kommunista diktatúra körvonalazik és alakul. Ha még a Trudeau-kormány botrányos csalásait és Kína-szerelmét is ide tesszük, akkor láthatjuk, hogy már nem hiányzik sok attól, hogy a vöröscsillag átvegye a juharlevél helyét a kanadai zászlóban. Ez viszont tényleg rajtunk múlik. Nem szabad tétlenül engedni, hogy kezünkből kiszakítsák szabadságunkat. Muszáj küzdenünk és a terrornak ellenállni. Hangot kell adni elégtelenségünknek és aggályainknak, mert ha nem, akkor valóban megtörténik a csendes rendszerváltás.