A Westminster-apátság 1066 óta minden koronázás helyszíne volt, abban az évben karácsonykor Hódító Vilmos lett az első uralkodó, akire koronát helyeztek. Az apátság építése előtt a ceremóniákat ott tartották, ahol éppen kényelmes volt: Bathban, Oxfordban és Canterburyben. A legkorábbi, részletesen feljegyzett angol koronázás Edgar angolszász királyhoz fűződik, akinek Bathban helyeztek koronát a fejére Kr. u. 953-ban – igaz, nem ez volt az első koronázás.

Az ünnepség mai formája 1902-ből származik, amikor VII. Eduárd király lett az uralkodó. A ceremónia a Buckingham-palotától az apátságig tartó körmenetből, az apátságon belül az ünnepélyből és végül egy másik körmenetből állt, amely az apátságból visszatért a palotába. Ettől az évtől kezdve az ünnepnap azzal zárul, hogy az új uralkodó és a királyi család többi tagja az erkélyről üdvözli az embereket.

Több száz éven át az uralkodó a koronázás előtt két éjszakát a londoni Towerben töltött. Az uralkodó ezután Londonon keresztül a Westminsterbe vonult. Ez mellesleg utoljára 1661-ben történt II. Károly esetében. 

III. Károly lesz a negyvenedik uralkodó, akit a Westminster-apátságban koronáznak meg.Ami a kellékeket illeti, 1308 óta minden királyi koronázáson használt szék a Westminster-apátság büszkesége. A szertartási szék – amelyet Eduárd király székének is neveznek – tele van firkákkal. A történelemmel és hagyományokkal átszőtt, 1661-ben készült Szent Eduárd-koronát a koronázási szertartás során helyezik a király fejére. Súlya körülbelül 2,2 kg, és tömör aranyból készült. MAGYAR NEMZET