Ami a legnagyobb nehézség az Európai Néppárttal (EPP) kapcsolatban, az a nagysága. Ebben a pártszövetségben vannak kereszténydemokraták, konzervatívok és liberálisok is, ez pedig egy folyamatos belső csatározást eredményez. Nagyon fontos, hogy a KDNP most is azon az állásponton van, mint korábban, hogy a pártcsaládon belül kell csatát nyerni.
Ma is úgy látjuk, hogy az Európai Néppárt visszavezethető az alapító atyák, Adenauer, Schuman és de Gasperi örökségéhez.
Ez nem könnyű vállalás, de mivel nagy frakcióról van szó, most is van 35-40 olyan kereszténydemokrata képviselőtársunk, akikkel folyamatosan harcolunk a közös elképzeléseinkért. Óriási erőt ad a küzdelmeinkhez a bajtársiasság.
Az Európai Néppárt legutóbbi, bukaresti kongresszusa számomra meglepetéssel szolgált.
Von der Leyen asszonyt jelölte mandátumra az Európai Bizottság elnöki tisztségébe az EPP, de egyedüli jelöltként több mint 20 százalék ellenszavazatot kapott. Ez egy nagyon erős üzenet volt, és most nem beszélünk azokról, akik föl sem vették a szavazólapot.
Azt világosan kell látni, hogy Európában a politikai józanság, a politikai normalitás jobbra tart, és az a fajta középen állás, hogy itt is próbálkozom, ott is próbálkozom, úgy látszik, most már nem megy. Nagy izgalommal várom személy szerint is, hogy ebből mi fog kisülni.
Véleményem szerint minél szélesebb jobboldali összefogásra van szükség. Ezért van ott a KDNP, ezért van ott az RMDSZ és a felvidéki szövetség is, hogy ezt a jobboldali összefogást mindenki, kisebb-nagyobb mértékben elősegítse.
A kongresszus után az RMDSZ vezetőivel külön is egyeztettünk, megerősítve álláspontunkat, miszerint az Európai Néppártnak a normalitás, az európai emberek pártján kell állnia.
Egyre több hangot hallani Közép-Kelet Európából, hogy az Európai Uniós testületekben minél nagyobb számban képviseltessék magukat. Ön is felemelte ezzel kapcsolatban a hangját. Mi a tapasztalata ezzel kapcsolatban és mi lenne az elvárható június 9-e után?
Az utóbbi évek egyik legnagyobb tanulsága számomra, hogy Közép-Európában, a szocialista elnyomást megélt országokban van egy olyan közös gondolkodás, ami a szélsőséges ideológiáktól mentes, az emberi létezésre, a jólétre összpontosít és a múltból táplálkozik. Ezeknek a közép-európai országoknak van történelemtudata, ami nem ódivatúságot, hanem közös értést, a normalitásra való törekvést eredményez. Ezzel szemben a nyugat-európai jóléti társadalom meggyengült. Tehát ahhoz, hogy Európa ne gyengüljön teljesen bele az ideológiai köldöknézegetésbe, következetesen erősebb közép-európai jelenlétre van szükség, aminek Magyarország az egyik kiemelkedő hangja.A teljes interjú a vasarnap.hu honlapján olvasható