A később nemzeti hőssé váló lány gyermekkoráról kevés adat maradt fenn, azt is egyrészt a bírái előtt tett vallomásából, másrészt pedig a nevét tisztázó tárgyalásról ismerjük. Bár több szerző is említi lázadozó természetét, amit róla tudhatunk, az ellentmondásban áll ezzel. Valójában szó sincs arról, hogy a kezdetektől fogva kiütközött volna heves természete, sőt, éppen ellenkezőleg: csendes, szorgalmas, a házimunkát kötelességtudóan elvégző, szófogadó lány volt, aki egyébként minél hamarabb vissza szeretett volna térni a szüleihez a háborúból.

Harcra szólító szentek

Jeanne d’Arc apjának egy Domrémy nevű faluban volt húsz hektárnyi birtoka: részben gabonaföld, részben legelő, részben egy kisebb erdős terület. Feladatai közé tartozott a környék adójának begyűjtése és a védelem megszervezése is. Jeanne mellett még négy gyermeke született. A százéves háború nem hagyta érintetlenül a családot, mert legalább egy alkalommal el kellett menekülniük, amikor az angolokkal szövetséges burgundiak csapatai átvonultak a falun, és felgyújtották azt.

A vallomása szerint a lány tizenkét éves volt, amikor megjelentek az első látomásai. Ezekben Szent Mihály arkangyal, Alexandriai Szent Katalin és Antiokheiai Margit szólította fel, hogy űzze ki az angolokat, és vezesse el a dauphint, a francia trónörököst a reimsi koronázásra (a város abban az időben az angolok kezén volt).

Tizenhat éves korában megkérte az egyik rokonát, hogy vigye el a közeli helyőrségbe, ahol annak vezetőjétől, Robert de Badricourt-tól engedélyt kért a francia királyi udvar meglátogatására. A parancsnok először gúnyosan elhajtotta a lányt, de két katonája támogatásának köszönhetően egy újabb találkozóra került sor néhány hónappal később, ahol Jeanne megjövendölte az egyik Orléans közeli csata megfordulását. Napok múltán egy üzenet megerősítette a jóslatot, úgyhogy Badricourt úgy vélekedett, a lány csakis isteni sugallatra tudhatott az eseményről.  

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2025. tavasz számában olvasható.