A koronázásra azután került sor, hogy Vencel lemondott a magyar koronáról Ottó javára. 1261-ben született Henrik bajor hercegnek és Erzsébetnek, IV. Béla magyar király leányának gyermekeként. A hatalmon és a hercegi javadalmakon kénytelen volt megosztozni fiútestvéreivel. A német koronáért vívott küzdelemben szembekerült a Habsburgokkal. 1300-ban fegyverrel segítette II. Vencel cseh királyt, 1301-ben kibékült Habsburg Alberttel, és őt támogatta a koronáért folyó harcban. 1304-ben a Habsburgok oldalán vonult hadba II. Vencel ellen, majd ismét a cseh király oldalára állt, aki megtette fővezérévé. Így 1305-ben megkapta a hatalmában meggyengült Venceltől (III. Vencel néven Csehország és Lengyelország királya) a magyar koronázási jelvényeket, aki lemondott a magyar koronáról az ő javára.
December 5-én Rádi Benedek veszprémi és Antal csanádi püspök Székesfehérvárott királlyá koronázta. Ez nem volt egészen szabályos, mivel a pápa akkoriban nevezte ki az új esztergomi érseket, aki Károly Róbert pártján állt, ezért Ottót nem volt hajlandó megkoronázni. VIII. Bonifác pápa még 1303-ban Vencel és Károly Róbert - a két trónkövetelő - küzdelmében Károly Róbert javára döntött, és Vencelt eltiltotta a királyi cím viselésétől.
A pápai legátus kezdettől fogva Károly Róbert trónra juttatásán munkálkodott, akinek hívei 1307. júniusában már Budát is elfoglalták. Ottó Sziléziába ment, ahol megnősült, majd végleg visszatért Bajorországba, de a haláláig viselte magyar királyi címét.
Duisburgban 82 éves korában halt meg. Eredeti nevén: Gerhard Kremer Mercator legjelentősebb alkotása volt, hogy a róla elnevezett hengervetületet alkalmazta a Föld felszínét ábrázoló térképeken.
A Mercator-vetületnél a pólusok irányában nő a térkép torzulása, viszont merőlegesek egymásra a meridiánok és a szélességi körök. Ez a szögpontosság a hajózásban volt nagy jelentőségű. Született 1512. 03. 05.
Bécsben, 35 éves korában halt meg. Mozart halálának közvetlen oka a halotti bizonyítvány szerint is vitatott. A legvalószínűbb a higanymérgezés vagy reumatikus láz. Az egyik feltételezés az volt, hogy Mozarttal a szabadkőművesek végeztek, mivel A varázsfuvolával túl sok szabadkőműves titkot árult el. Wolfgang Amadeus Mozart 1756. január 27-én született Salzburgban, a mai Ausztria területén Osztrák zeneszerző, az ún. "bécsi klasszikus" stílus és egyúttal az egész zenetörténet egyik legnagyobb muzsikusa. Csodagyermekként bejárta majdnem egész Európát: első útján 1762-ben Münchenben és Bécsben lenyűgözi tudásával a hozzáértőket és az arisztokratákat egyaránt. A következő évben egy hosszabb út veszi kezdetét, a német hercegségeken keresztül Párizsba, majd Londonba utazik. Ezen az úton írja első opuszait.
1769-ben apja mellett a fiatal Mozart is állást kap a salzburgi hercegérsektől, de még ebben az évben Itáliába indul.
Rómában nagy feltűnést kelt azzal, hogy egyszeri hallás után, emlékezetből leírta Allegri Miserere-jét.
1781-ben független muzsikusként Bécsben telepedett le. 1782-ben elvette feleségül Konstanze Webert, a Mannheimben megismert Weber család középső lányát. Hat gyermekük született, de csak kettő élte meg a felnőttkort. Mozart Bécsben közeli kapcsolatba került Haydnnal és van Swieten báróval, 1785-től a szabadkőműves páholy tagja lett. Az 1786-ban komponált Figaro házasságának a bécsi bemutatót követő prágai előadás hozta meg az igazi sikert, a következő operát, a Don Giovannit Mozart már prágai felkérésre írta. Az egyre súlyosabbá váló anyagi körülmények beárnyékolták Mozart életének utolsó éveit: a Cosi fan tutte, a La clemenza di Tito és a Varázsfuvola időszakában a zeneszerző levelei már kétségbeejtő pénzügyi helyzetről tanúskodnak.
A zenetörténészek különböző véleménnyel vannak afelől, miként romlott meg a zeneköltő egészségi állapota. Különösen vitatott, hogy mikor ismerte fel halála fenyegető közelségét. A romantikus álláspont szerint Mozart állapota fokozatosan romlott, és művei tükrözik a fokozatokat. Manapság azonban néhány zenetörténész, fölhasználva Mozart utolsó évében folytatott levelezését, azt állapította meg, hogy Mozart jó hangulatban volt; családja és barátai számára megdöbbentő módon, hirtelen halt meg, 1791. december 5-én a Requiem írása közben, amelyet egy titokzatos, meg nem nevezett megrendelőjének komponált.
Kápolnásnyéken született. A nemzeti romantika egyik kiemelkedő alakja a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Hazafias költeménye, a "Szózat" - Kölcsey Ferenc "Himnusz" című műve mellett - kiemelkedő jelentőségű a magyar nemzettudatban. Jelentős műve még a "Zalán futása" című eposz, és a "Csongor és Tünde" mesedráma.
A szabadságharc leverése után búskomorság lett úrrá rajta, azonban a "Vén cigány" utolsó soraival ismét az elnyomás ellen buzdított, a nemzeti újjászületésre.1855. 11. 19-én halt meg.
Temetése, mely november 21-én volt, Pesten az első tömegtüntetéssé vált az önkényuralom ellen.
A kongresszushoz intézett szokásos üzenetében hivatalosan is megerősítette a felfedezés hírét. A "kaliforniai aranyláz" kitörése követte a New York-i Herald című lap 1848. 08. 19-i beszámolóját a Sacramento-folyó mentén felfedezett aranyról.
A világ minden részéből aranyásók és kalandorok áramlottak Kaliforniába, amelynek lakossága 1849 végére már meghaladta a 100 000 főt.
1936. 11. 01-jén nevezték ki a spanyol ellenforradalmi erők az állam és a hadsereg vezetőjévé. Az ifjabb Primo de Rivera által szervezett fasiszta Falange egységpártjára támaszkodott, minden más politikai pártot kiiktatott, minden politikai tevékenységet szigorúan ellenőrzött. 1967.09.21-én Luis Carrero Blanco admirálist helyettesévé, majd 1973.06.08-án, miután lemondott a miniszterelnöki tisztségről, a kormány elnökévé nevezte ki. Luis Carrero Blanco miniszterelnök 1973. 12. 20-án az ETA baszk szeparatista szervezet bombamerényletének áldozata lett.
December 29-én Franco Carlos Arias Navarrót nevezte ki kormányfővé. 1974.07.19-én Franco betegsége miatt az államfői teendőket ideiglenesen Juan Carlos (János Károly) herceg, a Bourbon-ház tagja látta el, akitől politikája folytatását várta el. Személyesen nevelte a herceget, politikai elvárásainak megfelelni látszott. Franco diktátor halála után azonban János Károly királyként trónbeszédében bejelentette a demokráciára való áttérést.
Eredeti nevén: Cecilia Sofia Anna Maria Kalogeropulosz Görög szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. Édesanyja 1937-ben visszaköltözött Görögországba, ahová ő is elkísérte. Az Athéni Konzervatóriumban Maria Trivella, majd Elvira de Hidalgo énekesnőnél tanult. Először 1940 novemberében állt színpadra a Boccaccio című operettben az athéni Nemzeti Dalszínházban.
Első sikerét 1942-ben érte el, amikor Tosca szerepében mutatkozott be az athéni operában, majd Santuzzát énekelte a Parasztbecsületből és Leonorát a Fidelióból. 1945-ben visszatért Amerikába, ahol részt vett a New York-i Metropolitan Opera meghallgatásán. Edward Johnson, az opera menedzsere Beethoven Fideliójának és Puccini Pillangókisasszonyának címszerepét ajánlotta fel Callasnak, aki nemet mondott. Nem akarta angol nyelven énekelni a Fideliót, egyéniségéről pedig úgy vélte, nem alkalmas arra, hogy hitelesen megjelenítse a törékeny Pillangókisasszonyt. New Yorkban Sergio Failoni, a pesti Opera vezető karmesterének lánya mellett volt baby-sitter, s Failoni ajánlotta a veronai opera intendánsának figyelmébe. Olaszországba ment, ahol 1947-ben Veronában a Giocondában mutatkozott be. Itt ismerkedett meg a nála 30 évvel öregebb Giovanni Battista Meneghini téglagyárossal, akihez 1949. április 21-én ment férjhez Veronában, és aki azután impresszáriója lett.
A híres karnagy, Tullio Serafin zenei fejlődésének irányítását vette kézbe, színészi képességeit Lucchino Visconti bontakoztatta ki. Sorra meghódította Milánó, Párizs, London, Chicago, Dallas, New York, Buenos Aires, Los Angeles és más operaházak közönségét. A milánói Scalában 1950-ben az Aidával debütált, majd nagy sikert aratott a Puritánok Elvirájaként, a Tosca, a Norma és a Lammermoori Lucia címszerepében. 1952 júliusában exkluzív szerződést írt alá az EMI lemezkiadó céggel. Amerikában Normaként mutatkozott be, 1954-ben Chicagóban, 1956-ban a New York-i Metben. Végül tíz év késéssel, 1956. október 28-án Bellini Normájaként debütált a Metropolitan Operában. Szerencsétlenségére a Time magazin ebben az időben készített riportot édesanyjával, akit az énekesnő azzal vádolt, hogy megfosztotta őt gyermekkorától. Utoljára 1950-ben Mexikóban találkoztak, s akkor megfogadta, hogy soha többé nem áll anyjával szóba, s ígéretét haláláig betartotta.
A Time magazin ebből kiindulva rideg, hálátlan lányként jellemezte Callast, akit a New York-i közönség meglehetősen hűvösen fogadott, de csodálatos hangjának ők sem tudtak ellenállni. A következő alkalommal akkor került az újságok címlapjaira, amikor 1958. január 2-án a Római Operaházban lépett föl a Norma gálaelőadásán, ahol jelen volt Olaszország akkori elnöke, Giovanni Gronchi is. Callas azonban szilveszter éjjel egy divatos római szórakozóhelyen pezsgőzött, s a mulatozás miatt elment a hangja. Beugró énekesnőt nem találtak, s mivel az előadást kockázatos lett volna elhalasztani, Callas az orvosok javaslata ellenére mégis kiállt a színpadra. Az első felvonás végére a közönség fele gúnyos kiabálásba kezdett, míg a másik fele döbbent csendben ült.
Maria a hátsó kijáraton távozott a színpadról, az előadást megszakították. 1962-ben Párizsban telepedett le, itt töltötte élete utolsó éveit Giuseppe di Stefanóval, az ismert tenorral. A lelkileg és idegileg tönkrement Callas fokozatosan visszavonult az énekléstől. Utolsó operai fellépésén 1965-ben a Toscát énekelte a londoni Covent Gardenben. A hatvanas években kilenc évig szoros kapcsolatot tartott fenn Onassissal. Mariat nagyon megrázta, mikor Onassis beleszeretett Jacqueline Kennedy-be. Viszonyuk Onassis és Kennedy özvegyének házasságkötése után is folytatódott.
1969 júniusában Pier Paolo Pasolinivel közösen láttak neki a Medea című film elkészítéséhez. Ekkor már alig tudott énekelni, de megfeszítetten dolgozott, a film ennek ellenére nem aratott nagy sikert. Az egykori dívát altatószerek túladagolása miatt 1970-ben kórházba szállították, tettét öngyilkossági kísérletnek könyvelték el. Maria Callas 1977. szeptember 16-án váratlanul hunyt el, az orvosi jelentés szerint collapsus okozta a halálát. Sergio Segalini zenekritikus, a művésznő egyik bizalmas barátja kételkedett ebben, szerinte Callas ezúttal öngyilkos lett. Több mint negyven operaszerepet énekelt és húsz teljes operafelvételt hagyott maga után, alakításai révén Bellini, Donizetti, Rossini, Cherubini rég elfelejtett operái születtek újjá.
Életéről Zeffirelli készített filmet, valamint Mesterkurzus címmel írt színdarabot Terence McNally, a sikeres színpadi és filmes szerző, melyet 1996 novemberében tűzött műsorára a Pesti Színház.