A keleti liturgiában Hypapanté (= találkozó) néven már a IV. században megtartották, s hamarosan elterjedt a nyugati egyházban is. Mária karácsony után 40 nappal a mózesi törvényben előírt módon bemutatta a jeruzsálemi templomban a tisztulási áldozatot, s gyermekét fölajánlotta Istennek. A gyertyaszentelés és a gyertyás körmenet az ünnepi fények felvonulása. A gyertyák fénye Máriát is ünnepli, mert ő hozza a templomba a "népek megvilágosítására" szolgáló igazi Fényt.
A szentelt gyertya már az ókeresztény korban Krisztus jelképe: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson. Ezen a napon az Egyház megáldja az égő gyertyákat. A szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embereket, ünnepeken éppúgy szentelt gyertyát gyújtottak, mint betegség vagy más bajok idején. Gyertyaszentelő nevezetes nap az időjóslásban is. Általában úgy vélik, ha február másodikán jó idő van, akkor későn tavaszodik, ezért "Gyertyaszentelőkör inkább a farkas ordítson be az ablakon, mint a nap süssön".
A Mura vidéken úgy tartották: "Gyertyaszentelőkör, ha esik a hó, fúj a szél, Nem tart sokáig a tél." A Drávaszögben gyertyát szúrtak a földbe. Ha mélyen lehetett leszúrnia sárba, akkor sokáig fog még tartani a tél. A Bács megyei Topolyán úgy tartották, hogy minél hosszabb jégcsapok lógnak e napon az ereszről, annál hosszabb kukoricacsövek teremnek majd. Ismert a medvével való jóslás: ha ezen a napon kisüt a nap és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, és még negyven napig tart a hideg.
A torokfájósokat parázsra vetett alma héjával megfüstölik, hogy ezzel a fájdalmat, betegséget okozó gonoszt elűzzék. Balázsjárás Balázs-napi szokás, a balázsolás (Balázs püspök ünnepe) Balázs (a diákok patrónusa) és Gergely (I. Gregorianus pápa) napja volt az iskolások ünnepe. Ilyenkor a diákok házról házra járva jelmezesen vonultak fel, adományokat gyűjtöttek az iskolának és új diákokat toboroztak.
A király először hívta össze az angol parlamentet, amelyen az urak és püspökök mellé meghívta a megyék és városok követeit is, két lovagot minden megyéből és két polgárt minden városból. Ez az első parlament az angol történelemben, melyben a közrend képviselői is ott ültek a főrendek mellett, hogy az államhatalomban részt vegyenek.
Hunyadi idősebb fiát, Lászlót 1457-ben V. László kivégeztette. V. lászló halála után az összegyűlt rendek választották meg. Mátyás uralkodása alatt (1458-1490) kibékült III. Frigyes császárral 1464-ben, hogy visszakapja az 1440-ben elrabolt szent koronát, amellyel megkoronáztatta magát. Politikáját a nyugati irányú törekvések jellemezték.
1469-től Csehország királya volt, 1485-ben elfoglalta Bécset a III. Frigyes elleni háborúban, és oda tette át székhelyét. Halála után a bárók nem Corvin Jánost (Mátyás törvénytelen fiát), hanem Ulászló cseh királyt hívták meg a trónra. Az így létrejött cseh-magyar unió 1526-ig, a Jagelló-ház uralkodásáig tartott. A Mátyás által meghódított Morvaország és Szilézia visszakerült Csehországhoz, Ausztriát pedig Miksa, III. Frigyes fia foglalta vissza.
Az országos méltóságokba saját családja embereit emelte, legfontosabb tanácsadója az atyai barát, Vitéz János váradi püspök lett.
Felosztották másodszor Lengyelországot, ekkor Poroszország és Oroszország osztozott a területeken.
A megmaradó lengyel területek is függővé váltak Oroszországtól. 1795-ben következett a lengyel területek 3. teljes felosztása, melynek következtében a nagy múltú állam eltűnt Európa térképéről 1918-ig.
Orosz-Lengyelországban kitör a felkelés a cári uralom ellen, később Litvániára, Belorussziára és Ukrajna egy részére is átterjed. Több mint egy év után a felkelést leverik s megindul az erőteljes oroszosítás.
Teljes nevén: Sir Winston Leonard Spencer Churchill Londonban 90 éves korában halt meg. A nagy II. világháborús koalíció miniszterelnöke volt, 1953-ban irodalmi Nobel-díjat kapott.
1900-tól konzervatív alsóházi képviselő volt, majd 1904-ben átpártolt a liberálisokhoz. Fényes politikai karrierje során 1908-ban kereskedelmi miniszterré, 1910-ben belügyminiszterré, 1917-ben fegyverkezési miniszterré, 1918-ban hadügyminiszterré és 1921-ben gyarmatügyi miniszterré nevezték ki.
A konzervatívokhoz visszatérve 1940.05.10. és 1945.07.26. között miniszterelnökként és hadügyminiszterként vezette a háborús nagy koalíciót. 1951-től 1955-ig ismét a miniszterelnöki tisztséget töltötte be.