301-ben alapította egy remete kőfaragó, Szent Marinus (olaszosan Marino). A monda szerint Marinus Dalmáciából érkezett 301-ben, és hamarosan kolostort alapított a Titán-hegyen, hogy a Diocletianus római császár által üldözött keresztényeket befogadhassa. Emiatt a San Marinó-iak őt tekintik a köztársaság megalapítójának.
Írásos dokumentum azonban csak 885-ben említi a kolostort és a körülötte kialakult települést, amelyet alapítójáról San Marinónak neveztek el.
1262-ben született V. István magyar király és Erzsébet, Szejhán kun fejedelem leányának gyermekeként. 1272-ben koronázták királlyá, de eleinte anyja uralkodott helyette. 1277-ben nyilvánították nagykorúvá. Uralkodása idején végzetesen meggyengült a királyi hatalom, az országot az egymással marakodó bárói csoportok uralták.
Próbálkozott a rendi jellegű kormányzás bevezetésével is, ugyanakkor családi kötődése miatt a pogány kunokra támaszkodott, és ez nem volt összeegyeztethető. Rossz viszonyba került az egyházzal, mivel a keresztény erkölcsöket nyíltan semmibe vette és a kunokat feltűnő kedvezményekben részesítette. 1279-ben a kunok megkereszteléséről és letelepedéséről végül törvényt kellett hoznia. Többször összeütközésbe került a főurakkal és a főpapokkal, kétszer az egyházból való kiközösítéssel sújtották. Két alkalommal a trónjától is meg akarták fosztani, trónkövetelőként a Velencéből behívott András herceget (a későbbi III. Andrást) léptették fel. Időnként még a kunokkal is szembekerült, így az állandó belső zűrzavar miatt nem vállalkozhatott külpolitikai akciókra.
Utolsó éveit kedvelt kunjai körében töltötte, akik - a sors fintoraként - meggyilkolták. Csanádon temette el Gergely csanádi püspök.
1558-tól 1603-ig volt Anglia királynője. Az ő nevéhez - Erzsébet korához - fűződik Anglia virágkora, nagyhatalmi helyzetének megszilárdítása. 1558-ban, I. (Katolikus) Mária halála után VIII. Henrik és Boleyn Anna leányaként lépett Anglia trónjára. II. Henrik francia király Erzsébetet trónbitorlónak nyilvánította, és menyét, Stuart Máriát, Skócia királynőjét ismerte el angol királynőnek.Erzsébet királynőnek nem volt könnyű dolga, mivel belpolitikailag - vallásilag, politikailag és nemzetileg is - megosztott volt az ország, külpolitikailag pedig mélyponton állt.
Uralkodása mégis az angol tengerhajózás és a kereskedelem felvirágzásának időszaka volt. Politikájával, amelyben 40 éven át nagy segítséget jelentett minisztere és tanácsadója, William Cecil (Lord Burghley, meghalt 1598-ban) irányítása, a kereskedelem és az ipar fejlődését, így a polgárság és a polgárosodó köznemesség erősödését segítette elő. 1570-ben létrejött a londoni tőzsde (Royal Exchange), a Hanza londoni bezárása után (1598) sorra létesültek a kereskedőtársaságok. Anglia új kereskedelmi útvonalakat keresett, gyarmatosított és kalózkodott a spanyol gyarmatokon.
A spanyolok elől menekülő németalföldi takácsok bevándorlásával fellendült az angol posztóipar. 1588-ban angol győzelemmel végződött a döntő összecsapás Spanyolországgal, amelyben a spanyol armada teljesen megsemmisült. I. Erzsébetnek sikerült Angliát vezető tengeri hatalommá tennie és megszilárdítania a protestantizmust Európában.
Hősies helytállását dédunokája, gróf Zrínyi Miklós énekelte meg "Szigeti veszedelem" című művében. 1508 körül született a horvátországi Zrinben, horvát főnemesi család sarjaként.
1526-ban, a mohácsi csata után, I. Ferdinándhoz pártolt, 1529-ben a törökök által ostromolt Bécs védelmében vett részt. 1542-ben a király bánná nevezte ki, 1546-ban adományul kapta a Muraközt Csáktornyával együtt. 1556-ig tartó bánsága idején állandó küzdelmet folytatott a törökök ellen: 1542-ben győzelmet aratott Somlyónál, 1545-ben vereséget szenvedett a szlavóniai Szelnicénél, 1556-ban ismét győzött Kosztajnicánál, majd Babócsánál. 1557-ben tábormester lett, 1560-tól haláláig Baranya és Tolna vármegye főispánja, 1561-től Szigetvár kapitánya , valamint 1563 és 1566 között dunántúli főkapitány volt. 1566.08.06-án II. Szulejmán török szultán 100 000 fős seregével megostromolta a 2500 emberrel védett Szigetvárat.
A 600 főre csökkent várőrség visszaszorult a belső várba, a száraz idő miatt a vár védelmét erősítő vizesárkok és mocsarak kiszáradtak, a Győrnél táborozó császári hadsereg nem sietett a segítségükre. Végül Zrínyi Miklós a megmaradt 300 fős csapatával kitört a várból, és mindannyian hősi halált haltak az egyenlőtlen küzdelemben.
Uralkodása idején (1520-1566) a Török Birodalom hatalompolitikai és kulturális fénykorát élte, területi kiterjedése ekkor volt a legnagyobb. Hódításaival újjáélesztette a régi nemzetközi kereskedelmi útvonalakat a Közel-Keleten.
I. Szulejmán halála után hanyatlani kezdett az oszmán birodalom. Utódja fia, II. Szelim szultán és kalifa volt.
(született 1494.11.06.).
Születési neve albánul: Agnes Gonxha Bojaxhiu; arománul: Agnesa/Antigona Gongea Boiagi. A mai Albániában és Macedóniában is kisebbségben élő aromán nemzetiséghez tartozó, római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, aki a szegények között végzett áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kiváltotta.
A Nobel -békedíjat 1979-ben kapta a szegények, a nélkülözők, betegek és árvák közötti emberbaráti tevékenységéért. Először 1986-ban, majd 1989-ben járt Magyarországon, és akkor részt vett rendjének budapesti házalapításán. Közösségének 4 nővére telepedett le hazánkban. 1995 októberben jelent meg életrajzi műve, Az egyszerű út címmel. 1996. október 1-jén Bill Clinton amerikai elnök az Amerikai Egyesült Államok díszpolgárává fogadta. Betegsége miatt 1997-ben visszavonult, 1997.09.05-én elhunyt.
1999. július 26-án Kalkuttában elkezdődött boldoggá avatásának folyamata, 2003.10.18-án avatta boldoggá II. János Pál pápa, 2016 szeptember 4-én Ferenc pápa avatta szentté.