HunorPress
május 12.
Lehet, hogy a hollandok rövidesen új szólásmondást
találnak ki: "Olyan élelmes, hogy még
a magyar nyelvbõl is megél". Pedig Edwin
van Schie esetében nemcsak élelmességrõl
van szó: miközben kínkeservesen megtanult
magyarul, beleszeretett a nyelvbe.
Aki már megkísérelt idegen ajkúakat
magyarul tanítani, az tudja: az ötödik-hatodik
lecke körül úgy összebonyolódik
a nyelvtan, hogy legény legyen a talpán, aki
bírja szusszal. Tanárként vagy tanítványként.
Edwin van Schie mindkét oldalról kipróbálta.
De vajon ki akar megtanulni olyan nyelvet, amely nem világnyelv?
Az, aki szerelmes, aki turista, aki Magyarországon
üzletel, aki eredetiben akar olvasni valamely írót,
akinek õsei magyarok voltak. Vagy akinek ez a hobbija.
A hollandus mondhatni véletlenül tanulta meg
a nyelvet: az iskola elvégzése után
mezõtúri barátjával üldögélt
egy kolozsvári vendéglõ teraszán,
ott ejtette ki az elsõ magyar szavakat.
Akkor még nyilván nem sejtette, hogy azon
a teraszon pályafutást változtatott.
Beiratkozott ugyan az amszterdami egyetem angolszakára,
de közben magyarul tanult. Diplomamunkáját
Örkény Istvánból és a Tóték
címû darabból írta. Féléves
budapesti ösztöndíj következett, majd
debreceni nyári egyetem, ahol megismerkedett a magyarul
elfeledni nem akaró szlovéniai, lendvai lánnyal,
akit feleségül vett. Két gyermekükkel
hollandul beszélnek, de a kislány kóstolgatja
már a magyar nyelvet.
- Az elsõ magyar könyv, amelyet olvastam, az
Egri csillagok volt- mondja. Pedig valaki a kezébe
adhatta volna Füst Milán A feleségem
története címû remek regényét,
a holland hajóstiszt feledhetetlen szerelmérõl.
Edwin van Schie 1988-ban az egyetem elvégzése
után szülõvárosában, Haarlemben,
magyar nyelviskolát indított. Öngyilkos
ötlet, mondatnák a szakemberek. Hiszen nemcsak
mi tudunk átlagban csupa klisét a hollandokról
(tulipán, szélmalom, csatornák stb.),
õk se tudnak sokat rólunk.
- Tudnak a pusztáról, a cigányzenérõl,
Puskásról (ha idõsebbek), l956-ról
-foglalja össze Edwin van Schie. Elég sokan
jelentkeztek az apróhirdetésre. Rövidesen
kiderült, hogy Edwin tehetséges tanár.
1989-ben rövid nyelvtankönyvet írt, 1992-ben
kezdõk számára megjelentette Beszélj
Magyarul! címû nyelvkönyvét. Rá
négy évre Most Magyarul! címmel kétnyelvû
magazint indított utjára, amelynek most körülbelül
2500 a példányszáma. (A felkiáltójeles
címek miatt úgy tûnik, Edwin felszólító
módban gondol a magyar nyelvre). 1999-ben kiadta
a nyelvtankönyve második, bõvített
kiadását. Azóta sem állt le:
a régi garázs helyén korszerû
épületet húzatott fel, 2002 januárjától
itt folytatja kedvenc szakmáját, a magyartanítást.
További tervei: parabolaantenna ("hogy tudjuk
fogni pl. a Duna TV-t"), talán a magyar turisztikai
minisztérium révén bõvíteni
a Most Magyarul! címû magazint, újra
kiadni a tankönyvet, összeállítani
a magyar mûvek holland fordításainak,
valamint a magyarsággal kapcsolatos holland köteteknek
a bibliográfiáját, útikönyvet
szeretne kiadni, könyvfordítással is
foglalkozik.
- Kezdetben nem volt kapcsolatom a hollandiai magyarokkal.
Nem is ismertem õket, nekem Magyarországon
voltak a barátaim. Persze, részben féltem
is a lehetséges konkurenciától. Emellett
be akartam bizonyítani magamnak, hogy igenis, tudok
tanítani, értek a magyar nyelvhez. Most lapszerkesztõként
kapcsolatban állok a hollandiai magyarokkal. Ha idõ
híján nem jutok el a különbözõ
rendezvényekre, mindig képviseltetem valakivel
a magazint. Mostanában külön élmény,
büszkeség, hogy egy-egy tanítványom
magával hozza magyar barátját, barátnõjét,
aki óra után kijelenti, hogy remekül
tudok magyarul és õ maga is tanult valami
újat a saját anyanyelvérõl.