Tisztelt Olvasóink!
Farkas Tibor

február 3.

Rövid két napot töltöttem Fölvidéken, Gömörben. A rozsnyói bányamúzeum megalapításának 100. évfordulóját ünnepelték, és volt módom néhány ottani magyar és szlovák véleményt meghallgatni.
Volt olyan magyar is, aki nem akarja kiváltani a magyarigazolványt, mert a felesége szlovák, és a gyerekei valamennyire tudnak ugyan magyarul, de szlovák iskolába járnak. Vannak olyanok is, akik majd "elszállnak" az örömtõl, hogy lehet ilyen papírjuk.
Egy nyugalmazott bányaigazgató (szlovák) csak azon izgul, hogy kié lesz a vezetõ szerep a Kárpát medencében. Jól megnyugtattam (majd lenyelte a kést-villát), hogy azé, aki a legerõsebb lesz. Lehet, hogy ez egy kicsit kemény falat volt neki, de majd megemészti valahogy.
Úgy látom idõben jött ez a törvény, sokat nem ad anyagiakban, de ami a fontosabb, lelkiekben nagyon megmozgatja a kint hagyott magyarokat és a már-már elveszõket is visszahozza az eredetükhöz.
Elsõ lépésnek ez elegendõ. Folytatás következzen!
Üdvözlettel: Farkas Tibor, Szeged