Választási eredmények Magyaroroszágon

Kedves listatársak!
A MO-on vasárnap lebonyolított parlamenti választásokon az egyik legsikeresebb választások történtek. Ami a választók számát illeti a magas részvételi arány azt bizonyítja, hogy a választásokat sikerült az érdeklõdés középpontjába hozni.
Az elsõ forduló utáni eredmények az MSZP javára állnak a FIDESZ-DEMOKRATA FÓRUM-mal szemben. A többi kisebb párt közül pedig majdnem teljes a valószínûsége annak, hogy csak az SZDSZ került be a parlamentbe, mivel csak ez a párt érte el az 5 %-os küszöböt.
Sajnos beigazolódott az egyesek által képviselt állítás (és nem jogtalanul), hogy a választások most is inkább erõs matematikai tornászkodások eredményei a választók kerítésében. Példa erre az SZDSZ-nek az Erdélybõl alkalmazottak esete. De, a FIDESZ-DEMOKRATA FÓRUM kormányzói pártok baklövése is amikor figyelmen kívül hagyták a nagyszámú nyugdíjasok táborát. Ez a koros tábor, a társadalom egyik legelégedetlenebb rétege. Sok közülük a létminimumon tengõdik. A beteg nyugdíjasok, nyugdíjuk nagy részét orvosságra költik és ez aránytalanul nehezíti életüket. Nos, ez a réteg hajlamos volt nosztalgiázni is, mivel úgy tekintette, hogy a hatalmi pártok szép keveset tettek azért, hogy helyzetük javuljon. És ennyi már elég is volt. Az elsõ kör választási eredményei tükrözik ezt az állapotot. A választásokat meg közvetlen megelõzve nem a legszerencsésebb volt Kövér László hozzáállása sem. Mert, jó tudni, hogy a választók még a döntésben ingó véleménnyel, éppen az utolsó pillanatok helyzetét veszik alapul a döntésre, hogy kire szavazzanak.
Ahogy a választások befejezõdtek, máris elkezdodött a vita, sot viccelõdõ hangnemek is jelentkeztek arról, miként válik Medgyessy Péter minden magyar miniszterelnökévé. Hát természetesen, az MSZP korábbi politikájához híven, nem beszélve az SZDSZ párt idevágó álláspontjáról a képviseletet csak a magyarországi magyarokra értelmezi. Hogy mi lesz a külhoni magyarok sorsa? Ez már õket nem érdekelte eddig sem és a továbbiakban sem érdekli majd, ez nagyon valószínû. Akkor pedig a választások idei eredményét gyászos következménynek lehet a történelembe bekönyvelni a magyar nemzetre való tekintettel. És ennek a lényegnek a kimondása nem azon múlik, hogy a MIÉP a valószínûségek folytán nem jut be a parlamentbe.
A magyarok megosztottsága olyan kifejezett ténnyé vált, hogy a környezõ országokban "rekedt" magyarság jogosan fél a többségi nemzetek további akaratos és rendszerezett asszimilációs törekvéseitõl. Erre eddig is számos példa utalt és utal most is. Mit tesznek majd még velük akkor, amikor a mindenkori Kormány és kormánypártok is hátatfordítva magukra hagyják õket. A legelsõ kérdésnek a státusztörvény alkalmazása várható, hiszen még a választások elõtt az MSZP is meg különösen az SZDSZ azt vallotta, hogy ez "felesleges" teher az anyaországban élõ magyarok számára. Vajon az olyan nagyon sokat emlegetett "idegengyûlölés" amelyet olyan hangosan kiáltoztak, hogy az még Washingonban is hallatszott, vagy egyesek szerint súgópolitikával sugalmazták a kulisszák mögött az erre való veszélyt a amerikai kormányzatnak, most nem fajul-e majd Magyarországon kívül élõ magyarok gyûlöletévé? Mert ez várható az eddig kimondott politikai irányzatokból, hiszen az egyik várható kormányzópárt a mostani státusztörvény ellen szavazott és agitált. A feltûnési vágy a Nagy nyugat felé a "botcsinálta idegengyûlölet" hangoztatásával, most külön érdemet fog szerezni azzal ha a magyar-magyar viszonyokban mindjobban azt fogja hangoztatni, hogy azok nacionalista törekvések. Az idegenek bevándorlása és azok dúskálása az megengedett, sot az a lényeg, hogy mindent szabad csak a magyarnak "kuss" külön még ha az "külföldi magyar". Hát ezt remélhetjük mi akiket kivetett mindkét hazájuk és úgy érezzük, hogy mindenki velünk szemben azt képviselik, hogy milyen jó lenne ha már nem is léteznének. Pedig létezünk. És létezni is fogunk, errõl saját magunk teszünk is, persze nehezebb lesz, de amint a történelem bizonyította eddig is a "szûkösben mindig összetartóbbak" voltunk és leszünk is. Mert eddig is Isten velünk, de ezután is Isten igenis velünk!
De még mindig hinni kell, mert csodák is léteznek. A reményt sem szabad soha feladni még akkor sem amikor a legreménytelenebb helyzetek teremtõdnek.
Mindenek elõtt Uraim és Hölgyeim, HIT, REMÉNY SZERETET ÉS EMBERI SZABADSÁG.
Sok-sok üdvözlettel,
Endre.